Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)
106 Büntetőjogi Döntvénytár. irányadó való tényállás szerint a sértett ittas állapotban aludt, midőn a vádlott rajta a vádbeli tettett végrehajtotta. Hiányzott tehát a sértett részéről a jogtalan támadás és hiányzott ehhez képest a veszély közvetlensége, valamint ennek folytán annak a szükségessége is, hogy ez a veszély oly módon háríttassék el, ahogyan ezt a vádlott tette. Igaz ugyan, hogy a még csak fenyegető, iehálmég be nem következelt támadás is alapja lehet a jogos védelem megállapításának, ámde a fenyegető támadásnak is közvetlennek, tehát valóban létezőnek és tényleg folyamatban lévőnek, vagyis olyannak kell lennie, hogy azzal szemben a másképen el nem kerülhető, rögtönös személyes védekezés szüksége fennforogjon. Az adott esetben azonban a sértettnek tehetetlenül ittas és alvó állapotánál fogva a fenyegető veszély közvetlensége nem volt meg, minélfogva a személyes védekezésnek arra a módjára, melyet a vádlott használt, sem volt szükség. Egyébiránt kétségtelen, hogy a vádlott volt a támadó fél. amin mit sem változtat az, hogy ő ezzel csak a sértett valószínű támadását meg akarta előzni, mert hiszen a törvény nem a támadásra, hanem csakis a jogos védelemre adja meg a mentességet és akkor is nem eshetőleges, a jövőben bekövetkező, hanem valóságos erőhatalmi támadást kíván meg . . * * logos védelemben jár el az is, aki előrelátóit támadás elhárítása céljából felfegyverkezik : Hínár V. 222. — Nem tartozik senki bevárni, míg őt személjesen megrohanják, tizikai hatalomba kerítik vagy tettlegességgel illetik, a fenyegető — tehát még be nem következelt — támadás elhárítására szükséges cselekmény is megállapítja a jogos védelmet : ////'/' 295. 51. 7. A magánvádlónak és általában a sértettnek a jogi képviselője — a képviseltje részéről bejelentett perorvoslat mellett — a saját nevében nem élhet külön perorvoslattal. — //. Oly esetben, mikor a vád tárgyává telt tényállítás lényegileg valónak bizonyult, az egyes meggyalázó kifejezések pedig a valónak bizonyult tényállításnak csak színező és jellemző, tehát velők annyira bensőleg összefüggő részei, hogy azokkal jogi egységet alkotnak: a meggyalázó kifejezések osztják a tényállítás ítéleti sorsát. —