Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Sí Büntetőjogi Döntvénytár. gyűlési Irományok I. kölet, 246. lap) nem vo/í meg s így erre vonatkozólag nincs is miniszteri indokolás. Hiányzott ez a rendelkezés a törvényjavaslatnak a nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága által megállapított szövegéből is és így nincs vonatkozó magyarázat a bizottság jelenlésében (Irományok II. kölet, 148. I.) sem; a javaslatnak a nemzetgyűlésen lefolyt tárgyaláson pedig az akkori (1920 június 23.) igazságügyminiszter csupán azzal az indokolással javasolta a törvény 1. §-ának 3. pontjául a szóban forgó rendelkezés felvételét, bogy a javaslat annyiban hiányos, amennyiben a munkabéruzsorát nem állapítja meg, «már pedig ezen a téren is meglehetősen nagy a visszás esetek száma» (Irományok. III. kötet, 599. lap). Azoknak a képviselőknek felszólalásából, akik a törvényjavaslatnak erre a hiányára reámutattak, lehet ugyan következtetni arra, hogy ők elsősorban a gazdasági, anyagi szükségletek kielégítésére vonatkozó munkateljesítések terén előforduló vagy előfordulható visszaélésekre gondollak, de a fentebb kifejtettek szerint ilyen meggondolások és vélemények a törvény magyarázatánál annál kevésbé lehetnek döntők, mert abból, hogy valamely törvény megalkotásánál a törvényhozó elsősorban a visszaéléseknek bizonyos már közismert eseteire gondolt, egyáltalában nem vonható még következtetés arra, hogy a visszaélések egyéb eseteit is — hacsak a törvényben ezeket kifejezetten is nem zárta — megtorolni nem akarta volna. A törvényhozó nem is láthatja előre mindazokat az esetekel, amelyek a törvény alkalmazásánál a gyakorlatban felmerülhetnek a bíróság, tehát a törvényt akkor magyarázza helyesen, ha alkalmazásánál figyelembe veszi azokat az eshetőségeket és fejleményeket is, amelyekre a törvényhozó nem gondolt ugyan, de amelyek a törvény meghozatala után bekövetkeztek. A Btk. megalkotásakor sem gondolt a törvényhozó a villamosáram jogtalan eltulajdonítására s bár ily irányban büntetőjogi védelemről kódexünkben kifejezetten nem gondoskodott, a bíróságok mégis a villamos áram jogtalan eltulajdonítását már jóval az 1907:111. tc. megalkotása előtt — amely törvény 2. §-a intézkedett erről az esetről — a Btk. 333. §-a alapján lopásnak minősítették azzal az indokolással, hogy a technikai célokra értékesített minden energia, tehát a villamos áram is az ingó dolog fogalma alá esik. Ez a példa is mutatja azt, hogy helyes és indokolt lehet, ha a bíróság a törvényt olyan esetekre is alkalmazza, amelyekre ugyan a törvényhozó nem gondolt, de amely esetekben a terhelt cselekménye a törvényben meghatározott bűntett vagy vétség összes alkatelemeit magában foglalja. (Btk. i. §.)