Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. az Ube., vagyis az 5950/1920. M. E. sz. (f. K. XXIX. évf. 7. sz. 460. 1.) rendelet 20. §-ának harmadik és a Bpn. 35. $-ának első bekezdése alapján megsemmisítette és új eljárást, rendelt el. Határozatában — a Bp. 438. §-ának második bekezdése szerint az alsófokú bíróságot is kötelező erővel — kimondotta, hogy az 1920: XV. tc. 1. §-ának 3. pontja alkalmazható az orvossal, mint szellemi munkással szemben is akkor, ha ő hivatása körében teljesített orvosi közreműködéséért meg nem engedett magas összegű díjazást követel, köt ki vagy fogad el. Ezt az álláspont-* ját a kir. Kúria azzal indokolta, hogy egyfelől az 1920": XV. tc. 1. §-ának 3. pontja a szellemi munkásokkal szemben kivételt nem lesz, másfelől az általános magánjogi szabályok szerint oly esetben, midőn a munkaeredmény és annak bére képviselik valamely szerződés lényeges mozzanatait, a munkaszerződésre vonatkozó általános magánjogi elveket kell alkalmazni akkor, is, ha szellemi munka teljesítéséről van szó, az a körülmény pedig, hogy a nem szellemi munkások munkájának díját munkabérnek (merces), viszont a szellemi munkásokét tiszteletdíjnak (honorárium) nevezik, azért nem szolgálhat törvényes alapul arra, h'ogy a szellemi munkással szemben az idézett törvényhely büntető szankciója ne nyerjen alkalmazást, mert nem az elnevezés, hanem az a döntő, hogy mindkét teljesítés a munka fogalma alá esik. 2~. A gyulai kir. törvényszék, mint uzsorabíróság az 1920. évi XV. tc. 1. §-ának 3. pontjában meghatározott árdrágító visszaélés, vétsége miatt — a kir. ügyész vádja értelmében — azért ítélte el a munkásbiztosító pénztár egyik főorvosát, mert ez, az úttal együtt összesen három órai időt igénybevevő orvosi látogatás ellenszolgáltatásaként 600 K-t követelt és fogadott el, amely ellenszolgáltatás, tekintettel az össze* körülményekre, szembetűnően aránytalanul meghaladta a saját szolgáltatásának értékét. A védő semmisségi panasza folyóan a kir. Kúria 1921. évi október hó 11. napján B III. 2726, 6 1921. sz. a. kelt ítéletével az uzsorabíróság ítéletét a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisítette és a vádlöltat a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmentette. A felmentés indoka az volt, hogy a törvényhozó az 1920: XV. tc.-ben foglalt védelmet és megtorlást kizárólag az emberi'élet anyagi szükségleteinek kielégítésére szolgáló cikkek tekintetében kívánta felállítani, a szellemi foglalkozás és segélynyújtás keretében elkövetett visszaélésekkel szemben azonban ezzel a törvénnyel védelmet nyújtani nem kivánt. Kitűnik ez — az ítélet indokolása szerint — abból, hogy az 1920: XV. tc. 1. §-ának 3. pontjában foglalt rendelkezés a törvény javaslatában nem szerepelt, hanem csak a nemzetgyűlés előtt tartott tárgyaláson vétetett föl az akkori igazság-