Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büníetőjogi^Döntvénytár. nasz a Bp. 434. §-a értelmében vissza volt utasítandó, mert az Lbe. 19. §-a szerint ilyen irányban panasz az uzsorabíróság ítélete ellen nem használható. Egyéb része a panasznak alaptalan. A vádlott részéről az írásbeli indokokban kifejtettekkel szemben ugyanis az irányadó tényállásban megállapított vádbeli tettben az eljárt bíróság vonatkozó indokainál fogva, de még azért is helyesen ismerte fel bűncselekmény tényálladékának a fennforgását, mert az a körülmény, hogy a vevők nem mondották meg a vádlottnak azt, hogy a fát az államrendőrség részére veszik, nem tekinthető a védelem részéről vitatottak szerint olyan értelmű beugratásnak, hogy ennek folytán esetleg szándék hiányában a vádlott tette nem volna beszámítható, sőt az államrendőrség megbizottainak kifogásolt eljárása arra tekintettel, hogy másként a vádlott üzelme nehezen volt volna leleplezhető, teljesen jogos és célirányosnak tartandó, mert agent provocateur fellépése esetén, vagyis midőn a rendőrség emberei tervszerűen beleviszik a «tettest» a bűncselekmény elkövetésébe, amelyre egyébként a lettes is hajlamosítva van és mindig kész annak végrehajtására, csakis az agent provocateur büntetőjogi felelőssége lehet vitás, de a tettesé nem, aki a bűncselekményt elkövette . . . 25. Az 1920:XV. tcikk 1. §-ának 3. pontjában meghatározott munkabéruzsora az aránytalan munkabér követelésével már befejezést nyer. A törvényben említett ((követelése fogalmának megfelel a vádlottnak az a kijelentése, amellyel a munka elvégezésére szembetűnően aránytalan díjért ajánlkozott. (Kúíia 1921 márc. 30. B II. 390,'1921. sz.) A kii-. Kúria: A kir. törvényszék ítéletét a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján és F. Imre vádlottnak cselekményét az 1920: XV. tc. 1. §. 3. pontjában meghatározott árdrágító visszaélés befejezett vétségének minősíti, melyet elkövetett az által, hogy az 1920 október hó 20-án G. Lajosnétól 1U öl fa felfűrészeléseért és felaprításáért 100 K-t követelt, amely cselekményével közszükséglet tárgyául szolgáló munka teljesítésére, mint munkavállaló, a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követelt, mely tekintettel a gazdasági élet viszonyaira a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően