Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. E törvényesség körébe tartozik azonban az is, hogy ami az előzetes letartóztatásból vagy a vizsgálati fogságból a büntetésbe beszámítandó, az beszámíttassák, amit ebből levonni nem szabad, az le ne vonassék, mert ellenkező esetben a bíró által kiszabott büntetés nem lesz törvényesnek mondható. De különben is a büntetőtörvénykönyv 94. §-a és a vele kapcsolatos egyéb törvényrendelkezések a beszámítás, vagy be nem számítás szempontjából súlyosítást, vagy enyhítést tartalmaznak, ezeknek a jogszabályoknak helytelén alkalmazása tehát a törvényben a súlyosításra és az enyhítésre nézve vont határok meg nem tartását eredményezné, mert a vádlottra nézve nemcsak az súlyosítás vagy enyhítés, ha a büntetés kiszabásánál terhére vagy javára a Btk. 90., 91., 92. §-ait alkalmazzák, hanem az is, ha kiszabott büntetésébe vizsgálati fogságát, illetve előzetes letartóztatását betudják, vagy be nem tudják. Minthogy tehát a Bp. 385. $-ának 2. pontjában kiemelt ((megengedett enyhítés vagy súlyosítás» a Btk. 94. §-ának rendelkezése által szintén megvalósítható, amennyiben a fentebbiek szerint az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak beszámítása vagy be nem számítása a megállapított büntetés határait nagyon is befolyásolhatja, ezért az e téren elkövethető jelentékeny törvénysértések megszüntetése végett a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján érvényesíthető anyagi semmisségi ok címén a perorvoslatnak, nevezetesen a semmisségi panasznak a felek részéről való használását a törvény nem zárhatja ki s a fentebbiek szerint kifejezetten ki sem zárja. Ezzel szemben nem lehet súlyt helyezni arra, hogy a Bp. 385. §-ának 2. pontja a beszámítás kérdését a Btk. 94. §-ában és a Bp. 327. §. második bekezdésének e) pontjában előforduló szövegbeli törvényes kitételekkel külön ki nem emeli, mert ebből nem lehet arra következtetni, hogy a törvény a beszámítás körül elkövethető törvénysértéseket ennek az anyagi semmisségi oknak köréből ki akarta volna zárni, mert hiszen a törvényben ez kimondva nincs, a Bp. 385. §. 2. pontjának általános és tág meghatározása keretében pedig a Btk. 94. §-át és azt azt kiegészítő egyéb törvényrendelkezéseket, mint oda tartozókat, épen úgy lehet és kell is elhelyezni és figyelembe venni, mint a Btk. általános részének egyéb e körbe tartozó jogszabályait, hogy ekként az anyagi igazság érvényesülése ebben az irányban se ütközzék akadályba. Bár ezek után a fentebbi jogegységi határozat nem szorul bővebb indokolásra, annak megfelelő alkalmazása szempontjából mégis kívánatos, hogy a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa bővebben foglalkozzék azokkal a törvényes rendelkezésekkel,