Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár. végzése szerint a kii*. Kúria a beszámítás kérdésében bejelentett semmisségi panaszt a Bp. 385. §-ának 2. pontjára alapítottnak vette s a kérdés tárgyában érdemben döntött. * Ezek szerint tehát a kir. Kúria a felvetett kérdésben ellentéles elvi alapon nyugvó határozatokat hozott. Ennélfogva az 59,200/1912. I. K. számú (I. K. XXI. évfolyam 12. sz. 411. 1.) rendelet 1. §-ának 2. pontja értelmében jogegységi döntvény hozatalának van helye. A kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa ehhez képest a felvetett elvi kérdést, az idevágó törvényrendelkezések beható elemzése és egybevetése alapján, a következő indokokból a fenti határozat értelmében döntötte el. A Bp. perorvoslati rendszere szerint semmisségi panasznak csupán törvényben vagy törvényerejű rendeletekben meghatározott semmisségi ok miatt van hehe. Minthogy pedig nincs olyan törvényes rendelkezés, mely áz előzetes letartóztatásnak és vizsgálati fogságnak, avagy az ítélethozatal előtt más címen kiáltott fogvatartásnak a kiszabott büntetésbe való beszámítására vonatkozóan külön semmisségi okot állapítana meg, ennélfogva a vitás kérdés megoldásánál elsősorban az döntendő el, hogy a büntető ítéletnek a kiáltott fogvatartás beszámítására, avagy be nem számítására vonatkozó rendelkezése okozhat-e olyan törvénysértést, amely a Bp.-ben meghatározott semmisségi okok valamelyikének ismérveit kimeríti. Vizsgálva a szóbanforgó beszámításra vonatkozó törvényes szabályokat, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy azok foglalnak ugyan magukban olyan rendelkezéseket is, amelyektől a bíróságnak eltérnie nem szabad; ezen kötelező szabályok mellett azonban a rendszerint előforduló esetek többségében a beszámítás mérvét illetően a bíróságnak szabad kezet engednek. Az utóbbi esetekben, vagyis a kötelező szabályok esetén kívül, a bíróság az ügy körülményeihez képest a saját belátása szerint határozhat a beszámítás kérdésében, határozatával tehát a beszámítást illetően anyagi semmisségi ok megállapítására indokul szolgáló törvénysértést nem is követhet el. A perjogi általános szabályok szerint ugyanis a bíró a kivételesen reája ruházott diszkrecionális hatalomnál fogva, ennek határai között szabadon mérlegel és dönt anélkül, hogy ebben őt a saját meggyőződésén és igazságérzetén kívül más is befolyásolhatná. Az ily alapon létrejött bírói döntés esetében tehát a Bp. perorvoslati rendszere szerint az elsőfokú ítélet ellen lehet ugyan fellebbezni, amennyiben ezt a törvény kivételesen ki nem zárja, amiatt azonban anyagi semmisségi okot érvényesíteni nem lehet, mert erre csak olyan törvényes jogszabály mellőzése, avagy