Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

tíüntelőjogi Döntvénylár. ki, olyan tények eíejél használja föl, szóval olyan magatartást tanúsít, mintha ők a fönt körülírt közhivatalnoki minőség az abból folyó jogokkal, hatalmi erővel együtt törvényesen megilletné s ennek következtében másoktól engedelmességet, teljesítést, tűrést vagy elhagyást kövelelhetne. Szóval a közhivatalnoki minőség, különösen utóbbi színlelője kiadja magát közhivatalnoknak, holott nem az, színlelésével tévedésbe ejti a megtámadottat ; ravasz fondorlat eszközeivel valótlan tényeket valók gyanánt elhitet. Ennyiben ez az eljárás a cselekményt a csalás körébe utalja. Zsarolássá csak akkor lesz, ha a sikeres színlelés okozta megtévesztéshez hozzájárul a jogellenesen kiaknázott közhivatali hatalomnak a sértettre háramló kényszerítése avégből, hogy a zsarolás minden fogalmi kelléke létesüljön. Ezen a gyakorlat által is kiforrasztott és követett elméleti keretben vizsgáljuk először az adott esetek vádlottjainak magatartását és azután a hatalmuk terhét viselő, tűrő sértettek helyzetét. Kétségtelen, hogy az adott esetek vádlottjainál és egyáltalában a proletárdiktatúra szervei, közegei,-biztosai és egyéb alkalmazottainál a fent meghatározott közhivatalnoki minőségnek alkotmányjogi kellékei teljesen hiányzanak, mert Ők megbízatásukat egy a magyar alkotmányt és az egyéb magyar állami törvényeket félretévő és az egész állami jogrendet felborító erőszakos, forradalmi alakulatlói nyerték. S mint annak önkéntes eszközei ténykedésükkel és magnktartásával az alkotmányon és a törvényes renden kívül helyezték magukat. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a vádlottak esetleg egy törvényes rend idejéből származó hivatali szervezet körében helyezkedtek el és itt-ott a régi szabályokkal éltek; mert mindezek csak eszközök, amelyeknek a hatályos jog, a minden irányban érvényesülő állami alkotmány ad életet és törvényes erőt. Nem lehet tehát ezek szerint vitás az, hogy az adott esetek vádlottjai és a velők egy körbe tartozó proletárdiktatúrái szervek, alkalmazottak a Btk. 461. §-a értelmében nem közhivatalnokok. De ezek a vádlottak és hasonló gondolkozású társaik a magyar közhivatalnoki minőséget nem is keresték, maguk részére nem követelték; s ilyen szerepben feltűnni nem is törekedtek. Tőlük távol állott minden igyekezet arra nézve, hogy magyar alkotmányos közhivatalnokoknak látszasssanak. Fáradságot egyáltalában nem fordítanak a közhivatalnoki minőség színlelésére. Sem szóval, sem tettel nem igyekeznek a magyar közhivatalnoki minőséggel járó hatalom birtokosainak, vagy a magyar alkotmányos állam akarata végrehajtóinak látszani. Ellenkezőleg, a vádlottak és sok ezer társuk tüntetőleg nyil-