Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

RENDSZERES TARTALOM MUTATÓ. (Az első hasábban foglalt szám a jelen kötetben közölt határozat sorszámát jelenti.) 1878 :V. tcikk. A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Btk.). 1. II. A lelki reáhatásoknak és lelki befogadásoknak abszolút szabálya nincs; a bűncselekmény elkövetésére való reábírás kérdését minden esetben azon viszony alapján kell egyéniesítve mérlegelni, amely a felbujtó és a felbujtott között fennáll. A reábírás fogalmának nem kelléke, hogy a felbujtó lelki ráhatása áz elhatározás kizárólagos oka legyen, csak az kellék, hogy ez a ráhatás az elhatározást előidéző motivumok egyike legyen. A tettes hajlandósága a bűncselekmény elkövetésére a felbujtás megállapítását nem teszi lehetetlenné, ha a reábírás oly értelmi működés formájában jelentkezik, amely a vágyat elhatározássá fejleszti ki ós megérleli, s így a tettest olyan cselekvésre veszi rá, amelyet az a vágynál, a gondolatnál maradva nem fejtett volna ki. Nemcsak az "felbujtó, sőt nem is mindig az a leibujtó, aki a bűncselekmény elkövetésére az első impulzust adja, hanem az, aki akár egyedül, akár más hasonló körülményektől segítve a tettes akaratát oda hajlítja, hogy az a kívánt bűncselekmény elkövetését elhatározza és véghezvigye VII. FEJEZET. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. 5. A közigazgatási hatóság részéről elrendelt internálás perjogilag sem nem vizsgálati fogság, sem nem előzetes letartóztatás, hanem közrendészeti jellegű őrizetbentartás vagyis biztonsági rendszabály, amelyet sem a Btk. 94. §-a, sem a Bp. 327. §-ának 2. bekezdése értelmében a kiszabott szabadságvesztésbüntetésbe beszámítani nem lehet _ . „ ELSŐ KÉSZ. Altalános határozatok. V. FEJEZET. A részesség. 69. §. 94. §.