Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)

Büntetőjogi Döntvénytár joga nem szűnik meg azáltal sem, ha a lakásból rövidebb vagy hosszabb időtartama eltávozik. A nő külön vagyonához tartozó ellopott tárgyakra nézve tehál nem a férj, hanem elsősorban is a nő lévén sértettnek tekintendő, ágy a magánindílvány meglételére, mint a tett indítvány visszavonására a nő, vagyis jelen esetben K. Imréné a jogosított. Jogilag nem lehet vitás, hogy a nejével közös háztartásban együttélő férj a feljelentés megtételére és ezzel a magánindílvány joghatályos előterjesztésére a fennforgó házassági viszonynál fogva külön megbízás nélkül is jogosítva van. Ennek a jognak a gyakorlása azonban, mit sem változtat azon, hogy a tulajdonképeni sértett maga a megkárosított nő, akinek az ellopott tárgyak kizárólagos tulajdonát képezik és nem fosztja meg a nőt mint sértettet, attól a jogától sem, hogy a férj részéről tett magánindítványt, amennyiben a törvény szerint ennek helye van, visszavonhassa s a vádlott megbüntetésétől elállhasson. S minthogy K. Imréné az ő kárára elkövetett lopást illetően, az elsőbírósági főtárgyaláson az ítélet meghozatala elölt kijelentette, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja s ez a kijelentés a magánindítvány visszavonásával egyenlő hatályú, kétségtelen, hogy megsértette a törvény rendelkezését a kir. ítélőtábla akkor, amikor a K. imréné kárára elkövetett lopásra nézve a bűnvádi eljárást meg nem szüntette s ezzel a Bp. 385. §. I. c) pontjában meghatározott semmisségi okot megvalósította. De tévedett ennek folytán a kir. ítélőtábla a minősítés kérdésében is, mert a vádnak részbeni visszavonásával csak a K. Imre kárára elkövetett íopás képezhette bűnvádi eljárás, illetve ítélkezés tárgyát. A K. Imrétől ellopott tárgyak értéke azonban a 4000 K-át nem haladván meg, a vádlott terhére eső ez a vádbeli tett nem volt a Bn. 49. S-a második bekezdése 1. télele szerint minősíthető... 5. A közigazgatási hatóság részéről elrendelt internálás perjogilag sem nem vizsgálati fogság, sem nem előzetes letartóztatás, hanem közrendészeti jellegű őrizetbentartás vagyis biztonsági rendszabály, amelyet sem a Btk. ,94. §-a, sem a Bp. 327. §-ának 2. bekezdése értelmében a kiszabott szabadság vesztésbüntetésbe beszámítani nem lehet.