Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 14. kötet (Budapest, 1922)
Büntetőjogi Döntvénytár. elhatározta : Hínár IX. 49. A leibujtó a bűncselekmény elhatározásának íelébresztője, «érlelmi szerző* : BDtár X. 43. Felbujtásnak kelléke az a lelki behatás, amelynek folytán a tettes elköveti a bűncselekményt, amelyet anélkül el nem követeti volna; önmagában a bűncselekmény elkövetése gondolatának fölvetése még akkov is esupán bűnsegély, ha ehhez az elkövetésnek a tettessel való megbeszélése is járult : BDtár XH. 38. /. Az 1920 : XV. tc. 1. §-dban meghatározott árdrágító visszaélés vétsége esetében alkalmazandó pénzbüntetést, amelynek legmagasabb mértéke százezer korona, behajthatatlanság esetében a Btk. 53. §-ának azon rendelkezése alapján kell átváltoztatni pénzbüntetésre, amely szerint a pénzbüntetés átváltoztatásánál két K-tól húsz K-ig terjedő összeg helyeit egy. nap számítandó; az id. tcikk 5. §-ának 2. bekezdése értelmében azonban a pénzbüntetést helyettesítő szabadságbüntetés tartama egy évet nem haladhat túl. — II Az 1920: XXVI. tc. 7. $-a értelmében az árdrágító visszaélés vétségére kiszabandó mellékbüntetések csupán akkor mellőzhetők, ha az eset enyhébb : abból az okból, hogy a közszükségleti ,cikk£kket való kereskedéstől eltiltás a vádlottat, mint hivatásos kereskedőt és családját kenyérkeresetétől fosztaná meg, e mellékbüntetés alkalmazása nem mellőzhető. — ///. Vagyoni elégtételnek az 1920: XV. tcikk értelmében csupán az e tcikk 3. §-ában meghatározott bűntett miatt van helye: ettől különbözik az a megtérítés, melyet a vádlott mind bűntett, mind vétség esetében az 1920: XV. tc. 5. §-a értelmében az elkobzás alá eső cikk értékének megfelelő összegben viselni tartozik azért, mert az elkobzás alá eső cikk valamely okból elkobozható nem volt. (Kúria 4920 dec. 14. 13 IV. 3967/1920. sí.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. .. . Indokok: . . . A kir. Kúria figyelmét nem kerülte el, hogy