Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi DintvénytáJ. az árdrágításra irányuló célzat és az árdrágulásnak tényleges bekövetkezése. De nem tényeleme a 3. bekezdésnek — és ebben már eltér az 1. bekezdéstől — a nyerészkedésre irányuló célzat sem. Mert a törvény szavai és szelleme szerint elég az olt jelzett körülmények között való közvetítés. Es ezen közvetítés sem a kereskedelmi törvény szerint értelmezendő, mely szigorú formákhoz kötvén a közvetítési ügyletet, a fősúlyt inkább az alakiságok megtartására fekteti, holott az 1916: IX. tc. 1. §-ának 3. bekezdése a közvetítési tevékenység érdemleges voltára, e tevékenység lényegére, az ügylet létrejöttének előmozdítására helyezi a súlyt, miáltal az 1916 : IX. tc. szerinti közvetítés sokkal tágabb körűvé válik a kereskedelmi közvetítésnél. Mindebből pedig nyilvánvaló, hogy a törvény szempontjából teljesen közömbös az, vájjon a vádlott tevékenysége árfelhajtást okozott-e vagy sem? A törvény nyilvánvalóan az ily ellenőrizhetetlen közvetítés folytán esetleg előállható mesterséges árfelhajtás lehetőségének a veszélyét akarja megelőzni és elhárítani. = Árdrágító közvetítés: BDtár X. 184., XI. 36., 59., ül. — V. ö. Degré Miklós: Az 1910: IX. tc. magyarázata (1917.) 126. lap, 29. /. Csalásban mondották ki bűnösnek a vádlottat, aki teljesen vagyontalan létére készpénzfizetés Ígérete mellett ingatlant vásárolt, az eladót arra birta reá, hogy még a vételár lefizetése előtt bekebelezési engedélyt adjon, majd az ingatlant az elérhetett legnagyobb kölcsön felvételével nyomban megterhelte s az ilykép szerzett kölcsönnek is csupán egy részét forditotta vételár-tartozásának kiegyenlítésére. — //. Fondorlat alatt érteni kell minden oly valótlan állítást, cselekményt vagy általában rosszhiszemű magatartást, amely alkalmas arra, hogy a sértettet megtévessze és őt a vádlott által célzott elhatározásra és cselekvésre reábírja; ravaszság, fogás vagy ügyes mesterkedés a fondorlatnak nem tényeleme. Az, hogy sértett a vád-