Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. zett és benyújtott felhatalmazás alapján a Bp. 444. §-a értelmében tovább nem folytatható, mert annak csak a nyomozás, illetőleg a vizsgálat megszüntetése esetén van helye és nem a vádirat elutasítása esetében is. Ezt a törvénysértő határozatot a Kúria a Bp. 442. §-a alapján hatályon kívül helyezi. A jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal. Indokok: F. (iusztáv ellen az államügyész a 19. számú gyalogezred parancsnoksága sérelmére elkövetett, felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt vádiratot adott be, amelyet a veszprémi törvényszék vádtanácsa érdemi okból elutasított és az eljárást a Bp. 264. $-ának 1. pontja alapján megszüntette. Az államügyész felfolyamodására a győri ítélőtábla a megszüntető határozatot helybenhagyta, de azért, mert a felhatalmazást nem a volt cs. és kir. hadügyminiszter, hanem a pozsonyi volt cs. és kir. katonai parancsnokság adta meg, tehát joghatályos felhatalmazás hiányzik. Az e táblai határozatban kifejezésre juttatott hiányt az államügyész pótolta, a megfelelő telhatalmazással ellátolt vádiratot újból benyújtotta, amelyet a vádtanács előbbi álláspontjához ragaszkodva újból a Bp. 264. §-ának 1. pontja értelmében érdemi okból elutasított s az eljárást megszüntette. Az államügyész fel folyamodása folytán a győri ítélőtábla a vádtanács megszüntető határozatát helybenhagyta, de nem a Bp. 264. $-ának 1. pontja, hanem e szakasz 4. pontja alapján azért, mert az ítélőtábla első határozatával a vádirat elutasítása mellett az eljárást felhatalmazás hiánya miatt szüntette meg s ebből az okból az eljárás a Bp. 444. §-a alapján tovább nem folytatható. E törvényhely alkalmazása ugyanis a tábla jogi felfogása szerint az adott esetben csak akkor volna helyén, ha a felhatalmazás hiánya a nyomozás, illetve a vizsgálat megszüntetését vonta volna maga után, de a későbbi pertagozatban a vádirat elutasítása mellett történt eljárás megszüntetése után a felhatalmazás többé már nem pótolható. Ezt a határozatot a legfőbb államügyész törvényt sértőnek találta és ezért a Bp. 441. §-a alapján a jogegység érdekében perorvoslattal élt, amelyet a Kúria alaposnak ismert el, s ennek következtében a rendelkező rész szerint határozott. Elsősorban ugyanis téves a táblai határozatnak az a jogi felfogása, mintha a felhatalmazás csak a vádirat benyújtásáig volna megadható. Ezt sem anyagi, sem alaki jogszabály nem rendeli; amiből helyesen csak arra lehet következtetni, hogy korlát hiányában a" felhatalmazás az elévülési határidőn belül bármikor megadható. Az adott eset szempontjából téves továbbá az a törvény-