Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 19 Ilyen álláspontot csak akkor lehetne elfoglalni, ha a tolvajszövetség létesítése önálló bűncselekmény lenne s mint ilyent büntetné a törvény akkor, midőn a tolvajszövetség tagjai lopásban közreműködnek — vagy a törvény szerint a lopás bűntettének alanya maga a tolvajszövetség lenne, mint pl. a Btk. 175. és 176. §-a esetében a csoport és a törvény kimondaná, hogy a tolvajszövetségnek a lopásnál közreműködő minden tagja a lopás büntette miatt tettesként büntetendő. Enélkül azonban tolvajszövetség tagjainak közreműködésével elkövetett lopásoknál is a tettesség és a részesség szabályait kell alkalmazni éppen úgy, mint pl. a szolgálati viszonyban, vagy a házközösségben elkövetett lopásnál s ehhez képest tettesnek csak azt lehet tekinteni, aki elkövetési cselekedelet visz véghez a lopásnál, tehát bemászik, a zárt leitöri vagy hamis kulccsal kinyitja, az ingót elveszi stb., ellenben bűnsegédnek kell tekinteni a tolvajszövetségnek azt a tagját, aki a lopás elkövetését csupán előmozdítja, pl. őrtállással, a betörőszerszám, a hamis kulcs megszerzésével stb. Az alsófokú bíróságok a vádlottak terhére elkövetési cselekedeteket állapítottak meg és nem azt, hogy őrt álltak, — minélfogva K. K. vádlott semmisségi panaszát ebből az okból kellett elutasítani s ekként az elsőfokú bíróságok jelzett tévedése K. K. vádlott cselekményeinek minősítésére nem volt befolyással. * * = Rablásnak tekintendő lopással elkövetett súlyos testi sértés a Btk. 349. §. 2. pontja alá esik : BJT. XXVII. k., 347. I., XXXIX. k., 281. 1. — Tolvajszövetség esetében minden közreműködőt tettesnek kell tekinteni: BJT. XLV. k., 4-6. I. V. ö. ezzel szemben Csemegi klasszikus fejtegetéseit: Összegyűjtött művek (1904.) II. k. 136. 1. 21. Folytatólagos zsarolás kísérletét követi el az, aki hónapokon át különböző alkalmakkor, majd a testi épséget veszélyezteti fenyegetéssel, majd súlyos vagyoni kár kilátásbahelyezésével, majd végül tettleges bántalmazással, arra iparkodott reákényszeríteni a sértettet, hogy ez az ő nevére írassa át ingatlanát. (Kúria 1919 február 4. B I. 6052 1918. sz.) Büntetőjogi UöntTénytár. XIII. i