Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 16 testileg sokszor bántalmazta, közös vagyonukat pusztította, a vádbeli napon pedig a vádlottat nemcsak a legdurvábban szidalmazta és gyalázta, de egy tállal is fejbevágta, csizmával rugdosta, megütötte s több izben megöléssel is fenyegette. A vádlott néhai férjének ezen viselkedése, lett légyen az bármely mérvben durva, kíméletlen, sőt tű; hetetlen, egyáltalán nem tekinthető alkalmasnak, hogy a vádlottat akként s oly tartósan megfossza az öntudatától, hogy azt még férjének lefekvése s elalvása után se nyerje vissza. A Kúria tehát nem fogadta el, hogy a vádlott a vádbeli cselekményt öntudatlan állapotban követte el s azért a bűnösséget megállapította. A minősítést a Kúria a Blk. 281. §-ának 3. bekezdésére fektette, mert az esküdtek által a 2. sz. határozatban elfogadott körülmények alkalmasak voltak a vádlott erős felindulását kiváltani s ezen erős felindulásnak az évtizedeken át felhalmozott elkeseredés által okozott úgyszólván elemi kitörését a Kúria olyannyira nyomatékos enyhítő körülménynek tekintette, mely a büntetés kiszabásánál a Blk. 92. §-áuak alkalmazását a legmesszebbmenőleg indokolta. * * V. ö. BJT. LIX. k. 55., BDlár VIII. MG. 9. /. Hamis tanúzásra csábítás megállapíttatott oly esetben, amidőn a vádlott arra törekedett reábirni a tanút, hogy tettesi tevékenységet bizonyítson oly egyénnel szemben, aki csupán bünsegédi tevékenységet fejtett ki. — //. A nyugodt meggondolásban, kitervelésben és elhatározásban álló előre megfontolást kizárja a huzamos ideig tartó és tartama alatt fokozódott lelki zaklatottság és ebből eredő elkeseredés. — Az a körülmény, hogy a tettes szándékos emberölés bűntettében mondatott ki bűnösnek, nem zárja ki a bűnsegéd cselekményének gyilkosságkép való minősítését. — /V7. Szándékos emberölés esetében súlyosító körülményül véte-