Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. megállapítás szerint ugyanis a vádlott azt kiáltotta oda a lakásában levő C. Sámuel sértettnek: «Gyere ki, ha van bátorságod)). És be sem várva a sértett kijövetelét, egy vasdoronggal felfegyverkezve kijött a lakásából és a sértett lakása felé fordulva, kiállott az udvar közepére. Ebből a tényállásból a Kúria is azt a jogi következtetést vonta le, hogy vádlott ezzel a sértő, izgága és verekedésre elszánt viselkedésével a sértettek támadó fellépését valósággal kihívta. Ez az eljárása pedig jogtalan, mert fenyegető és sértő volt. Az ily módon mintegy kikényszerített támadással szemben azonban nincs jogos védelem. Mert a Btk. 79. §-a szerint a jogos védelemnek egyik alapfeltétele a támadás jogtalansága, valamint az, hogy vádlott részéről a védekezés szükségessége egy jogtalan támadással szemben fenforgott legyen. Az adott esetben azonban egyik kellék sinos meg: legalább a törvény szellemének megfelelően nem. Mert a vádlott maga kereste a veszélyt és maga hívta ki a támadást és pedig sértő szavakkal és fenyegető magatartásával. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy a vádlott a vasdoronggal a kezében nem védekezni ment ki az udvarra, hanem verekedni, esetleg támadni akart maga is. Midőn tehát bekövetkezett az, amit a vádlott nyilván célzatos viselkedésével maga idézett elő és a sértettek csakugyan előjöttek lakásukból s C. Sámuelné őt kezével megütötte, C. Sámuel pedig most már feleségét mentendő egy kezében levő lécet emelt a vádlottra, akkor ez utóbbi jogosítottnak vélte magát arra, hogy az így előkészített helyzetet felhasználva, a nála levő és e célból kihozott életveszélyes vasdoronggal bosszúját kitöltse C. Sámuelen akként, hogy azt egy a fejére mért hatalmas csapással leterítette és nyomorékká tette. Az ily értelemben való védekezés nem vonható a Btk. 79. íi-ának mentő hatálya alá. A Btk. 92. §-át az ítélőtábla helyesen mellőzte. Mert igaz ugyan, hogy további enyhítőként kellett figyelembe venni azt is, hogy C. Sámuelné azzal, hogy vádlottat arcul ütötte és hogy 'C. Sámuel is lécet emelt reá, előbbit nyilvánvalóan erős felindulásba hozták, ámde az alsó bíróságok részéről helvesen felhozott és e helyült is elfogadott súlyosító okok annyira nyomatékosak, hogy ellensúlyozván a fenforgó enyhítő okokat a Btk. 92. §-a szerinti rendkívüli enyhítés alkalmazásba vétele kizártnak mutatkozott. - V. ö. BDtúr IX. 94. és 130.