Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 3 akarat, mint törvényes rendelkezés is ez időtől van hatályban minden vele összefüggő, s vele ellenkező más törvényes rendelkezéssel kapcsolatban is. E közjogi szabály s a belőle folyó eredmény melleit az időbeli hatály szempontjából teljesen közömbös a törvény előkészítésének anyaga, amely ugyan a törvény előzménye, de a törvényhozó akaratának sem nem része, sem nem kifejezője, mert azt kizárólag a törvény szövege tartalmazza. Ami a jelen ügy érdemét illeti, nem szenved ugyan kétséget, hogy az adott eset szempontjából figyelembe jövő 1890 : II. te. 10. §-ának rendelkezését, amely megszorítás nélkül minden kereskedő, iparos, termelő nevét, cégét védte a bitorlás ellen, az 1895 :XLI. tc. 9. §-a megszorította a ((belföldi)) kereskedő, iparos és termelő körére. Ez a megszorítás azonban a nemzetközi szerződés vagy viszonosság jogi területén lakó külföldi cégeket nem fosztja meg a védjegy-, név-, cég- stb. bitorlással szemben való jogi oltalomtól, mert hiszen már ez 1890:11. tc. 32. §-a kijelenti, hogy a jogvédelem szempontjából a külföldiekre nézve a kötött államszerződések az irányadók, vagy az 1913: XII. tc. 6. §-a szerint a viszonosságnak az a mértéke, amely a magyar állam és a védjegy vagy cégnévbilorlás ellenében jogi oltalmat kereső iparos, kereskedő és termelő hazája között fennáll. Már pedig a magvar állam és a jelen esetben sértettként fellépett külföldi cég állama : Anglia mint az ipari tulajdon védelmére alakult Unió tagja között létrejött a kölcsönös védelmet biztosító állami szerződés s az mint az 1913: VIII. tc. be is cikkelyeztetett. Ennek 2. cikke szerint a két állam alattvalói a kereskedelmi névre nézve a tisztességtelen verseny elleni oltalom tekintetében ugyanazokat az előnyöket élvezik, amelyeket az idevonatkozó törvények a belföldiek részére jelenleg biztosítanak, vagy a jövőben biztosítani fognak. Egyszóval a külföldiek védelme egyenlő a belföldi honosokéval. Ugyané törvényként becikkelyezett nemzetközi szerződésnek 1. és 8. cikke szerint pedig ügy Magyarország, mint Anglia az ipari tulajdon védelmére alakult Uniónak tagja és ezen Unió minden országában a kereskedelmi névbejegyzés kötelezettsége nélkül jogi oltalomban részesül. Nincs ennélfogva törvényes alap arra, hogy az A. G. Coussis et Co. cég, mint kétségtelenül angol vállalat a felhívott törvényhelyek szerint a reá is kiterjedő abból a jogi védelemből kizárassék, amelyet az 1895:XLI. tc. 9. §-a a fentiek szerint neki is biztosít. A budapesti büntetőjárásbíróság és törvényszék tehát a fent l*