Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. 100 (Kúria 1920 okt. 13. B I. 3102 1920 sz.) A m. kir. Kúria: A becsületsértés vétségével vádolt T. Sándor bűnügyében a sz—i kir. törvényszék az 1920 l'ebr. 20-ki napján B. 181 ö. szám alatt hozott ítéletével megsértette a becsület védelméről szóló 1914 : XLI. t.-cikkeknek 13. . pontját, továbbá ugyané törvény 16. §-át az állal, hogy a jogos magánérdek megóvásának célját a becsületsértés vétségének megállapítását kizáró okul ismerte föl, s ezen a törvényellenes alapon a vádlottat felmentette. Ezért a kir. törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezi. E határozat a felekre nem bír hatállyal. Indokok: T. Sándort megfelelő magánindílvány alapján a d—i kir. járásbíróság becsületsértés vétsége miatt bűnösnek mondotta ki és pénzbüntetésre ítélte, mert valónak bizonyult, hogv a sértettet «vén huncut, zsivány, gazember»-nek nevezte. Fellebbezés folytán a sz — i kir. törvényszék fönt megjelölt ítéletével a vádlottat az 1914: XLI. t.-c. 13. §. 1. pontja és 16. §-a alapján a vád alól azért mentelte föl, mert ő a sértő kitételeket a sértettnek jogellenes cselekedetével szemben jogos magánérdekének megengedett védelmében használta, ellene tehát a kir. törvényszék felfogása szerint a becsületsértés vétségének megállapítása a fentebb felhívott törvényhelyek rendelkezései szerint már az által ki van zárva. A koronaügyész ezt a határozatot törvénysértőnek találja s ellene a jogegység érdekében perorv oslaltal él. A perorvoslat alapos. Kétségtelen ugyanis, hogy a feljelentés szerint a sértett a vádlott vagyona ellen jogtalan tényt valósított meg. s a vádlóit a sértő kitételeket e tényre utalóan használta ellene, tehát a törvény által előírt egyéb fellélelek fennforgása esetéa a valóság bizonyításának az 1914: XLI. t.-c. 13. £ ának I. pontja alapján helye volt. s ha a valóság bizonyítása sikerül, a vádlott az idézett törvény 16. §-a éneimében felmenthető volt volna. Ámde a felhívott törvény 13. §-ának 1. pontja csak módot ad a bizonyításra és annak jogcímét jelöli meg. de nem magát a mentő okot állapítja meg. Ezt a törvény 16. §-ában világosan megmondja, mikor kiemeli, hogy csak a valóság bebizonyítása zárja ki a rágalmazás, illetve a becsületsértés megállapítását. A kir. törvényszék mindezeknél fogva megsértette az egyébként felette világos törvényi akkor, amidőn a valóság bizonyításának elrendelése, foganatosítása, a tényállás mérlegelése nélkül az egyoldalúan állított valóság-bizonyítási jogcímet bebizonyított valóságnak vette, s a felmentés lehetőségének egyik használható, de nem használt módját, a vádbeli bűncselekmény megállapítását kizáró és a felmentést maga után vonó oknak fogadta el.