Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)
98 Büntetőjogi Döntvénytár. amikor az ő kivételes hatáskörébe tartozó bűnügyet hozzá nem tartozónak mondotta ki, noha a cikkek tartalmából kitűnik, hogy azok a tanácsköztársaság érdekében, vagyis az első kettő annak megalapítása, az utolsó annak fenntartása érdekében Írattak es tétettek közzé. Ez a jogegységi perorvoslat nem alapos, azért azt el kellett utasítani. A m. kir. Kúria előre bocsátja, hogy ebben az esetben a hatáskör kérdése ábban az első esetben, ha hatáskörét a rendes bíróság sem fogadná el, ami utóvégre nincs kizárva, a Bp. 28. §-ában előírt szabály szerint volna megoldandó és csak abban a második esetben lehetne a jogegység érdekében való perorvoslat tárgya, ha a koronaügyész véleménye szerint hatáskörrel nem bíró rendes bíróság a hozzá átutalt hatáskört tényleg elvállalná és ebben az ügyben ítélkeznék, amikor is — ha a jogegységi perorvoslat alapos lenne — Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében «a hatáskör hiánya esetében az ítéletet meg lehetne semmisíteni és az ügyet az illetékes hatósághoz: a kivételes bírósághoz utasítani*. Az adott helyzetben tehát a jogegységi perorvoslat a koronaügyész álláspontja szerint is a Bp. 442. §-a értelmében, amely kifejezetten ítélet megsemmisítéséről szól, időelŐtli, s így a perorvoslat elutasításának ez az első indoka. De ettől el is tekintve az elutasítás fő- és érdemi oka az, hogy itt a hatásköri kérdés alapjául voltaképen az adott tényállásnak bírói szabad értékelése szolgál, amely az állandó gyakorlat szerint jogegységi perorvoslat tárgya nem lehet. A bíróság ugyanis mérlegelve az adott tényállást, nevezetesen a cikkek megjelenésének idejét és azok tartalmát — a vádbeli izgatás büntette törvényes alkotó elemeinek egyelőre való mellőzésével — azt találta, hogy nincs jogilag is számbavehető ténybeli alap arra, hogy a vádlottak a cikkeket a tanácsköztársaság megalapítása, illetve fenntartása érdekében írták és telték közzé. A bíróság tehát nem a törvényt, vagy a törvényerejű rendeletet sértette meg helytelen értelmezéssel vagy más módon, hanem a tényállást mérlegelte olyannak, amely a félre nem értelt és meg nem sértett jogszabály törvényes tartalmát ki nem meríti. Ez a bírói mérlegelés lehet helyes, lehet helytelen, ha helytelen s törvényt is sért, arra való a perorvoslatok rendes útja, hogy ennek segélyével a konkrét esetre a törvény helyesen alkalmaztassák, viszont a jogegységi perorvoslat kerete és köre csak az, hogy a törvénysértés elvontan és elvi alapon megállapíttassék és kiküszöböltessék.