Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. nyos miniszterek sorsában osztozik a nem alkotmányos legfőbb számvevőszéki elnök is. Ez a törvényértelmezés egészen helytelen, mert figyelmen kívül hagyja azt, hogy a főszabály alól kiemelt kivétel kiterjesztő magyarázatot nem tűr, ahogy a kivételek eseteinek törvényes elősorolása szorosan veendő és önkényesen semmiféle analógiával ki nem bővíthető. Az eddig kifejtettek következményeképen megállapítandó tehát, hogy a kir. törvényszék törvényt sértett, amikor a vádlottat elnöknek minősítette, s bűnügyét a parlamenti bíróság baláskörébe tartozónak mondotta ki. E törvénysértés oka pedig különösen az, hogy a bíróság az 1920:1., X. és XI. te.-nek idevágó rendelkezéseit vagy egyáltalában figyelembe nem vette, egybe nem vetette, vagy helytelenül értelmezte. Figyelmen kívül hagyott továbbá a kir. törvényszék más, a jelen bűnügy hatásköri kérdésének elbírálása szempontjából elsőrangú fontosságú kérdést is. Azt ugyanis, hogy a vádbeli bűncselekmény olyan lermészetű-e, amely a legfőbb számvevőszéki elnök közjogi állásával kapcsolatos, abból fol)ik-e, s mint ilyen a törvény előírta kivételes bírói hatáskörbe tartozik-e ? Vagy máskép állítva föl a kérdést: Föltéve, hogy a vádlott valami formában a legfőbb állami számvevőszék olyan elnökének volna tekintendő, akinek elnöki felelősségét, a régi és az új törvény a kivételes bíróság elé utalja, olyan természeltí-e a vádbeli bűncselekmény, amely a kivételes hatáskörbe való? E kérdésekre vonatkozóan a kir. törvényszék határozata csupán egy kijelentést tartalmaz, amely szerint «A vádlottnak az a cselekménye, hogy ... a vádbeli izgató beszédet mondta, törvényellenes hivatali eljárást képez (1870 : XVIII. le. 9. §.)». Ha a kir. törvényszék az egyébként idézett 1870 : XVIII. tc. egész terjedelmében és az abban foglalt rendelkezéseket egybe^elve tette volna megfontolása tárgyává, azt találta volna, hogy a számszéki elnök személyes felelősség terhe alatt (7. §.) betöltendő hatáskörét általánosságban meghatározza a törvény 1. §-a azzal a rendelkezéssel, amely szerint az állami számszék feladata az állam bevételeinek és kiadásainak, az államvagyonnak és az államadósság kezelésének s általában az állam számvitelének ellenőrzése, továbbá különösen a törvény 9., 14., 18., 20., 22., 23. §-ai, amelyekben részletezve vannak az elnök kötelessége körének fontosabb részei; de nem talált volna a kir. törvényszék sem ebben, sem az 1880 : LXVI. tc.-ben, s más törvényben sem olyan rendelkezést, amely az elnök hatáskörébe tartozónak tartja a teljes ülésben való politikai beszédtarlást, politikai rendszerek dicsőítését, a forradalmi alakulatok magaszlalását, s a bukottnak