Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 13. kötet (Budapest, 1921)

Büntetőjogi Döntvénytár. sem az,, hogy például a meglopott sértett a tőle elveti ingóra a tulajdonjogot elveszítette, még kevésbé az, hogy a ((forradalmi tömeg által érvényesülésétől önkényesen és erőszakkal megfosztott Ősi alkotmány megszűnt létezni». Évszázadok történeti fejleményét: a magyar alkotmányos államformát kisebb vagy nagyold) csoportok, szövetségek erőszaka, hatalmat bitorló lényei működésében rövidebb-hosszabb ideig akadályozhatták, de mint közjogi intézményt nem létezővé nem tehették. Az ú. n. tanácsköztársaság által kifejtett erőszak tehát csak hatalmaskodó, de nem jogalkotó tény, s így az az ereje sem volt meg, hog) a maga uralmi idejére a magyar alkotmányos államformát életerejétől megfossza. Ez az életerő hatását a rendes érvényestilés minden terén és módján nem éreztelte ugyan, de nem pusztult cl. csak szünetelt. Ezt a természetes alkotmányjogi felfogást vallja az alkotmányosság helyreállításáról szóló 1920:1. le. is, amely a tanácsköztársaság uralmi ténveinek, mint jogilag nem létezőknek, kivetésével, az alkotmányjogi folvtonosságot helyreállítja, vagyis a magyar alkotmányos államforma szünetelő erőhatását minden irányban újból működésbe hozza. Ha tehát ezek szerint bizonyos, hogy az ú. n. tanácsköztársaság nyers erőszakra épített uralma idejében a magyar alkotmányos államforma, mint történelmi fejlemény és élő valóság élt, létezett, sőt az erőszak nyomása dacára erejét itt-ott éreztette i>. akkor bizonyos az is. hogy az állam ezen legfontosabb jogi él lékét a törvényszerű büntetőjogi 'védelem is megillette és megilleti, mit sem változtatván a dolog lényegén az, hogy ez az ideiglenesen bénaságra kárhoztatott védelem nem előbb, hanem csak most én ényesül. A kir. törvényszék tehát ezt a nagy alkotmányjogi elvei hagyta figyelmen kívül, amikor a magyar alkotmányos államformától a Blk. 173. §-ában körülírt büntetőjogi védelmei megtagadta s a vádlottat bűncselekmény' hiányában a vád alól fölmentette, pedig a sérelem azt az alkotmányi éne, amelynek egyik biztosítékszerű része a független bíróság is, amely arra is tesz esküt, hogy a magyar alkotmányhoz hű lesz. Minthogy tehát érvényesülésében az ú. n. tanácsköztársaság hatalmaskodása által akadályozón-magyar alkotmányos államforma a bűncselekmény elkövetése idejében lényleg fennállott és állta az erőszaknak a vádlott cikkeiben is megnyilvánuló ostromát, minthogy az erőszak támadásával — s így vádlottnak a ((támadás)) fogalmát kimerítő cikkeivel — szemben az alkotmányos államformát a büntetőjogi védelem megilleti, a vádlott csak a Btk. 173. §-ának megsértésével volt felmenthető. Mivel azonban