Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 11 képes a kötelezett szénának még a íelét sem t szállítani. F. Henrik és S. Benő vádlottak szándékos mulasztása pedig abban állott, hogy ők, bár az általuk a széna fenti rendeltetését tudva, kötelezett 1000 mázsa szénának kellő időben birtokában voltak, mégis abból a szerződéses határidőn túl is csak 300 mázsát szállítottak, a többi széna szállítását pedig a H. Ferenc részéről hozzájuk intézett ismételt intelem dacára igazolatlanul elmulasztották. A kir. törvényszék a lényegében helyes ténymegállapítás dacára a Bp. 326. §-ának 1. pontjára alapított felmentő ítéletet hozott azzal az indokolással, hogy a vádlottak kötelesek lévén az általuk eladott szénát 1945 április 15-ig szállítani, ezen határidő elmulasztásával már elkövették a terhükre rótt cselekményt, mely miatt azonban — mivel az 1915 : XIX. tc. csak 1915 június 17-én lépett életbe — büntethetők nem voltak, mert eme törvény 24. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a reájuk alkalmazandó törvényes rendelkezés, a Btk. 457. §-a, az osztrákmagyar monarchia szövetségesére a büntetőjogi védelmet nem terjesztette ki. Ez ítélet ellen közvádló a Bp. 385. §-ának 1. aj pont alapján jelentett be semmisségi panaszt. A panasz alapos. Téves a kir. törvényszék jogi álláspontja, amidőn a vádlottak mulasztásában azért nem ismerte tel a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekményt, mert a vádlottak elkövette szerződésszegés időpontjára vonatkozó ténybeli megállapításához képest a vádlottakkal szemben egyedül figyelembevehető intézkedés, a Btk. 457. §-ának rendelkezése, az osztrák-magyar monarchia fegyveres szövetségesével szemben elkövetett szerződésszegést büntetendő cselekménynek nem minősíti s ezen álláspontjával azt a büntetőjogi védelmet, melyet a 457. §. a haderő érdekeinek nyújtani kívánt, az osztrák-magyar monarchia fegyveres csapataira korlátozta. A kir. törvényszék tévedése a 457. §. rendelkezésének és rendeltetésének félreismeréséből ered és szembeszökően ellenkezik a törvény értelmével és céljával s figyelmen kívül hagyja a a büntetőjogi védelemre szoruló legfontosabb érdeket, a.fegyveres erő ellátását a működéséhez szükséges anyagokkal. Nem fér kétség hozzá, hogy a 457. §-ban megjelölt haderő alatt azt a hadrakelt katonai erőt kell érteni, mely háború idején a monarchiát a külellenségtől védi. Úgyde a most folyó háborúban a monarchia haderejének kiegészítő részeit képezik szövetségeseinek ama katonai/csapatai, melyek a monarchia védelmében résztvesznek. Ilyen részt vett pedig a vádbeli időpontban a