Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. a jelen esetben az irányában tévesen foganatba vett eljárás jogerős megszüntetésének veendő, a folyamodónak a Bp. 576. §-ának 1. pontja értelmében kártalanításra igénye van, ezt tehát a Bp. 587. §-a értelmében bíróitag meg kellett állapítani. E megállapítás folyományaként a Bp. 587. §-a értelmében az iratoknak az igazságügyi miniszterhez való áttételét, nemkülönben a Bp. 580. §-ának megfelelően a jelen határozat megfelelő közlését el kellett rendelni. = Hasonló BDtár V. 192., X. 53. 10. Oly esetben, midőn a kir. járásbíróság a vádlottat a váddal egyezően a Kbtk. bt. §-ában meghatározott közcsend ellen elkövetett kihágás miatt elzárásra és pénzbüntetésre ítélte el, a bűnösség megállapítása miatt pedig csupán a vádlott javára használtak fellebbezést: a kir. törvényszék mint fellebbviteli bíróság nem minősítheti a cselekményt az 1914 : XLI. tc. 2. §-ában meghatározott becsületsértés vétségének; mert bár e vétség az idézett tc. 4. §-ának 1. bekezdése értelmében egyedül pénzbüntetéssel büntetendő, a vétség természeténél fogva súlyosabb bűncselekmény, mint a kihágás, a minősítésre vonatkozó tévedés pedig csak abban az esetben veendő hivatalból figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgált. (Kúria JEH 1917 dec. 7. B I. 4082. sz.) A kir. Kúria: A koronaügyész perorvoslatát alaposnak találván, kimondja, hogy a d-i kir. törvényszék megsértette a törvényt annyiban, amennyiben a vádlottnak azt a tettét, melyért a vádlott az elsőbíróság állal a Kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás miatt elítéltetett, az 1914: XLI. tc. 2. §-a alá eső becsületsértés vétségének minősítvén, a vádlottat emiatt ítélte el dacára annak, hogy az elsőbírósági ítéletnek a vádlottat illető része csak a vádlott és védője által volt fellebbezve. Egyúttal 2*