Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

Büntetőjogi Döntvénytár. 3 •eset anyagáról, nevezetesen az állítási kötelezettségnek egyes módjairól rendelkezik. Mindezeknél íogva a törvénysértést meg kellett állapítani; ez azonban a jogerősen felmentett volt vádlottra nézve azért nem •bír hatállyal, mert a törvénymegsértés a javára szolgált. = A minősítésre nézve I. BDtár XI. 10., 96. 2. A Bp. 384-. §-ának 2. pontjában meghatározott alaki semmisségi ok csak akkor forog fenn, ha a bűnügy elintézéséből a Bp. 64. és 66. §-a> továbbá a 65. §. 1. és 2. bekezdése értelmében kizárt bíró az itélöbíróságnak tagja volt. A jegyzőt a Bp. 384. §-ának 2. pontja nem említi és így oly esetben, mikor a közreműködő jegyző a Bp. 64. §-ának 3. pontja értelmében a bűnvádi ügy elintézéséből ki volt zárva, a jegyzőnek a törvény ezen tiltó rendelkezése ellenére való alkalmazása a szóbanforgó alaki semmisségi okot nem valósítja meg. (Kúria JEH 4917 dec. 7. B I. 5479. sz.) A kir. Kúria: Kimondja, hogy a becsületsértés vétségével vádolt L. Vilmosné bűnügyében a b—i kir. törvényszék az 1917 márc. 7-én B. 238/4. sz. a. hozott jogerős végzésével a törvényt megsértette azzal, hogy mint fellebbviteli bíróság a m—i kir. járásbíróságnak ugyanezen ügyben hozott ítéletét az előző eljárással együtt a Bp. 384. §. 2. pontjában meghatározott és hivatalból figyelembe vett alaki semmisségi okból megsemmisítette azért, mert a járásbírósági tárgyaláson a jegyzőkönyvet a főmagánvádló sógora vezette indokok: L. Vilmosnét a m—i kir. járásbíróság 1917 jan. 19-én B. 7475/3. sz. a. kelt ítéletével bűnösnek mondta ki. A vádlottnak felmentés végett bejelentett fellebbezése folytán a b—i kir. törvényszék íent említeti számú jogerős végzésével a kir. járásbíróság ítéletét az előző eljárással együtt a Bp. 384. §-ának 2. pontjában meghatározott és hivatalból figyelembe vett alaki semmisségi okból megsemmisítette, mert a kir. járás4*