Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)

428 Büntetőjogi Döntvénytár. bírósági tanácsnak a Bpn. 2. és 9. §-ai értelmében hivatalból kellett volna a vádbeli tényállítások valósága kérdésében a megtelelő tény- és jogmellékkérdést is felvennie és ezeket szintén az esküdtek határozata alá bocsátania. Ez nem történt meg. Ezzel a mulasztással a kir. törvényszék a Bpn. 29. §. a) pontjának rendelkezését sértette meg. Ez az alaki sérelem azonban nem vonhatta maga után az esküdtbírósági ítéletnek ezen az alapon hivatalból való megsemmisítését, mert a Bpn. 29. §. utolsóelőtti bekezdése ezt csakis abban az esetben írja elő, ha a szóbanforgó semmisségi ok a vádlott sérelmére szolgált: ez az eset pedig a felmentő ítéletre való tekintettel fenn nem forog. Minthogy azonban a vádlott a fentebbiek szerint a valóság bizonyítását indítványozta, s ez ebben az esetben az 1914 : XLl. tc. 13. §-ának utolsó bekezdése szerint is foganatosítandó és tényleg foganatosíttatott is, amelynek sikeres eredménye esetén az 1914: XLI. tc. 16. §-a nyerhet alkalmazást, már pedig a kérdésfeltételnek ez irányban való mellőzése folytán elmaradt azoknak a ténykörülményeknek megállapítása avagy meg nem állapítása, melyektől a most idézett 16. §-nak alkalmazhatása függ: ennélfogva az esküdtbíróság ítéletét az azt megelőző főtárgyalási eljárással együtt a rendelkező rész értelmében meg kellett semmisíteni és új eljárás volt elrendelendő, melynek tárgyát a kérdéseknek a jelzett irányban leendő feltétele is kell, hogy képezze . . . 74. Oly esetben, midőn a bíróság a valóság bizonyítását elrendelte, a valóság bizonyítottságára nézve a főtárgyaláson felmerült adatokat oly módon kell az esküdtek döntése alá bocsátani, hogy az esküdtek a valóság tárgyában folyt bizonyítás anyaga felett határozhassanak. Megsemmisítés a Bpn. 35. §-ának 1. bekezdése alapján, mikor az esküdtek — a hozzájuk intézett kérdések hiányossága folytán — nem nyilatkozhattak arról, vájjon a bizonyítás adatait való tényül elfogadják-e vagy sem, minek következtében a Kúria nem vizsgálhatta felül a valóság bizonyításának sikerét vagy sikertelenségét.