Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 12. kötet (Budapest, 1920)
*2 Büntetőjogi Döntvénytár. tény- és jogkérdésein felül egyéb kérdéseket is tettek fel az esküdteknek. A panasz alaptalan, mert az esküdtek a vádbeli cselekmény szabad minősítésétől elzárhatók nem voltak s mert úgy a vádlott erős felindulására, mint a jogos védelemre a főtárgyaláson merüllek fel adatok. A vádlott s a védő panaszt jelentett be a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján, mert vádlott javára a jogos védelmet nem állapították meg, a 385. §, 3. pontja alapján, mert vádlott javára a Btk. 92. §-át nem alkalmazták. Előbbi panasz alaptalan, mert a néhai sértett által a vádlott ellen intézett támadásnak egyedül az tekinthető, hogy a sértett a vádlott felé irányította ostorcsapásait, ami a vádlott hátralépése folytán célt tévesztett s hogy közeledett a vádlott felé, úgyde ez távolról sem volt oly támadás, melyn'ek elhárítására a támadó szívenlövése szükséges lett volna és a golyó és göbecsre töltött lőfegyver birtokában levő vádlottat semmiféle oly veszély, amely nagyobbfokú félelmét, ijedtségét avagy megzavarodását okozhatta volna, nem fenyegette. Az alaptalan panaszok a Bpn. 36. §-a értelmében elutasittattak, a Bp. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmisségi panasz pedig jelen ítélet folytán tárgytalanná lett. A közvádló a Bp. 385. § ának 1. b) pontja alapján jelentett be panaszt, mert a vádbeli cselekmény szándékos emberölés helyett halált okozott súlyos testi sértésnek minősíttetett. Ez a panasz alapos. Az esküdtek a főténykérdésre azt fogadták el valónak, hogy a vádlott a sértettet fényes nappal közvetlen közelből kétcsövű golyóval és göbecscsel töltött lőfegyverével mellbe lőtte, aki a lövés következtében azonnal meghalt. A golyó, amely az egész testet átjárta, a szívet, a göbecsek pedig a tüdőt tépték szét és a halál menthetetlenül legott bekövetkezett. Ily ténymegállapítás mellett tévedtek az esküdtek, amidőn a vádlott részéről az ölési szándékot nem ismerték fel, mert az magából a cselekményből nyilvánvaló, azt maga a cselekmény felöleli és a lőfegyverrel ellátott erdőőr vádlottnak tudnia kellett, tehát tudta is, hogy az általa ejtett lövés a vele szemben álló sértettnek menthetetlenül a halálát okozza. A vádlott terhére ehhez képest a szándékos emberölés bűntette a Btk. 279.' §-a alapján megállapíttatott. De az esküdteknek a 2. sz. ténymegállapításához képest elfogadta a kir. Kúria azt is, hogy a vádlott erős felindulásban cselekedett, mert nemcsak az volt már alkalmas benne felindulást kiváltani, hogy R. és N. a vádlott őrizete alatt álló erdőben