Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

30 Hünlelőjogi Döntvénytár. pított tények szerint, megölésére határozottan és komolyan felhívta és hogy az egyik golyó csak céltévesztés folytán sértette meg H. Rudolfot, ez a körülmény azonban nem indokolja azt, hogy a H. Rudolf sérelmére elkövetett bűncselekmény is a Btk. 282. §-a szerint minősíttessék, nem pedig azért, mert a vádlott a cselekménye által előidézett eredményért a büntetőjog általános elvei szerint a Btk. 75. §-a értelmében büntetőjogilag felelős. A jelen esetre a kir. Kúria 60. számú büntetőjogi teljes ülési határozata alkalmazást nem nyerhet, mert az idézett döntvény csak a bűnhalmazat kérdését döntötte el és azt állapította meg, hogy céltévesztés esetén nem állapítható meg anyagi halmazat a szándékolt de céltévesztés folytán be nem következett szándékos bűncselekmény kísérlete és a céltévesztés folytán bekövetkezett betejezett bűncselekmény között, hanem a vádlott csak a befejezett bűncselekményben mondható ki bűnösnek. Miután a vádlott közönséges gondosság mellett előre láthatta, hogy több lövésnek közvetlen közelből való megtétele a lövés irányában levő több személy életét és testi épségét is veszélyezteti, megfontolás tárgyát képezte, vájjon a vádlottnak H. Rudolf sérelmére elkövetetett cselekménye nem lenne-e a Btk. 310. §-a szerint minősíthető, ezt azonban kizárja az a körülmény, hogy a vádlott a valónak elfogadott tények szerint nemcsak tudta, hogy H. Rudolf a helyiségben bent tartózkodott, de azt látta is és így tudta azt is, hogy lövése H. Márián kívül H. Rudolfot is érheti és a lövést ennek tudatában intézte H. Máriára, terhére tehát a dolus eventualis H. Rudolf megölésére illetve annak kísérletére is meg volt állapítandó. Tévedett tehát a kir. tábla abban, hogy a vádlottnak a H. Rudolf sérelmére elkövetett cselekményét is a Btk. 282. §-a szerint minősítette, miért is ítéletének ezt a részét a Bp. 385. §. 1. b) pontjában foglalt semmisségi okból meg kellett semmisíteni . .. A vádlott cselekménye szándékos lévén, miután a vádlott H. Máriát szándékosan megölni akarta, ebbeli szándékát azonban akaratán kívül fekvő abból az okból, hogy lövései úgy H. Márián, mint H. Rudolfon csak 20 napon alul gyógyuló súlyos testi sértést okoztak, el nem érte, cselekménye H. Rudolf sérelmére a Blk. 279. §-ába ütköző a 65. §. szerint minősülő szándékos emberölés kísérletében volt megállapítandó. A vádlottnak ez a cselekménye a Btk. 281. §. 2. bekezdése szerint minősül. A valónak elfogadott tények szerint ugyanis H. Rudolf a vádlott jegyesét közvetlenül a cselekmény elkövetése előtt jogtalanul és arculütések által súlyosan bántál-