Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. azt a kijelentést tette, hogy az ((oroszok győzni fognak és győzniök kell és azután mi fogjuk az osztrákoknak és magyaroknak a békét diktálnia . . . indokok: ... A kir. tábla megállapítja, hogy a vádlott által hangoztatott kijelentés félre nem magyarázható értelme nemmás, mint ama kifejezett reménye, hogy az oroszok a velük háborút viselő magyar nemzetet leverik s amaz óhajtása, hogy ez esetben a magyar faj elpusztulására, a magyar állam megszűnésére vezető békét Ők fogják diktálni. Az ellenséges oroszokkal magát identifikáló vádlottnak eme kijelentését pedig a kir. tábla olyannak találta, amely kétségtelenül alkalmas arra, hogy nemcsak a jelenlevő nem magyarajkú nemzetiségbeliekben, de elterjedve a nem jelenlevőkben is a magyar nemzetiség ellen gyűlöletet ébresszen, mert a kijelentés a magyar nemzetiség elleni legmélyebb gyűlöletre vall, miután azt gyűlöletre méltónak tünteti fel s nyílván elárulja azt a törekvését, hogy a gyárban alkalmazott nagyobb számú tót nemzetiségű munkásokban a magyar nemzetiség ellen gyűlöletet keltsen. Minthogy pedig kétségtelen az is, hogy a vádlott kijelentését gyülekezeten, nyilvánosan és szóval intézte, illetve mondotta, mert a gyári iroda oly nyilvános helyiség, ahová a gyárimunkások bármelyikének szabad a bemenet; tekintve, hogy a kérdéses alkalommal ezen nyilvános helyiségben a gyár többi tót nemzetiségű munkásaival állandó érintkezésben álló R. Alajos, M. Viktor, B. Miksa és H. Nándor voltak egybegyűlve, az irodahelyiségnek tehát nemcsak a nyilvános, hanem a gyülekezeti jellege is megvolt; tekintve, hogy a vádlott kijelentése nemcsak arra alkalmas, hogy gyűlöletre izgassa a magyarországi tótokat a magyarok ellen, de alkalmas arra is, hogy a legkomolyabb veszedelmet felidézze az országban, különösen a jelen időben, midőn az orosz politika és pánszlávizmus a magyar nemzetet érezhetően fenyegeti és a háború kimenetele a magyar nemzetre nézve élet és halál kérdése; tekintve végül arra, miszerint azt, hogy a vádlott kijelentése veszedelmes izgatást képez, nemcsak a szavak világos és határozott értelme, valamint eme szavak intenciója, hanem ama ténykörülmény is igazolja, mely szerint vádlottnak elhangoztatott kijelentése H. Nándor és R. Alajos tanúkra, ezeknek hit alatt tett vallomása szerint a legrosszabb benyomást tette, ezért a kijelentést nyomban fel is jegyezték,. H. Nándor pedig magát a feljelentés megtételére határozta el, mindezeknél fogva a kir. tábla a vádlott ténykedésében fenforogni látta a nemzetiség elleni gyűlöletre való izgatás bűntettének összes alkotó elemeit . . .