Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

50 Büntetőjogi Döntvénytár. az abban kimondott büntetésnél súlyosabbat nem állapíthat meg, a Bp. 557. §-ának utolsó bekezdése értelmében a kir. töruényszék másodfokú ítélete el­len használt semmisségi panaszra és ennek elinté­zésére is alkalmazandó. (Kúria JEH. 1917 febr. 9. B I. 7366 1946. sz) A kir. Kúria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak talál­tatván, kimondatik, hogy b—i kir. tábla megsértette a törvényt any­nyiban, amennyiben az alsóbírósági ítéleteknek a N. vádlott ter­hére rótt bűncselekmény minősítéséről rendelkező részét csupán hivatalból figyelembe vett semmisségi okból semmisítvén meg, a nevezett vádlottat mégis a Bp. 438. §-ának 1. bekezdésében fog­lalt tilalom megszegésével az alsóbíróilag reá kiszabott 100 K pénzbüntetés helyett tizennégynapi fogházbüntetésre ítélte el. Egyúttal pedig a kir. tábla ítéletének a N. vádlott bünteté­sének kiszabására vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyez­tetik s ezen a vádlott büntetése behajthatlanság esetén ötnapi fogházra átváltoztatandó 100 K pénzbüntetésben állapíttatik meg. indokok: A megállapított tényállás szerint Ruttkán a vasúti állomáson a kassa-oderbergi vasúttársaság tulajdonát képező teherkocsiból ismeretlen tettes állal egy 24 K értékű élesztőt tar­talmazó láda lopatott el. Ezt a ládát a fiatalkorú D. 1915. évi június hó 24-én az állomás közelében az árpaföldön megtalálta, barátjának, a 13 éves G.-nek megmutatta és átengedte, aki azt hazavitte. G.-nek az édesanyja, G. Gézáné az élesztőt N-nek; ez pedig, mert élesztőre nem volt szüksége, H. kereskedőnek megvételre kínálta, aki az élesztőt megvette ugyan, de utóbb megtudván, hogy az jogtalan módon jutott az eladó birtokába, N.-nek vissza­küldötte. Az ezen tényállás alapján G. Gézáné és N. ellen orgazdaság vét­sége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a t—i kir. járásbíró­ság G. Gézánét a Btk. 370. §-ának 2. bekezdésében meghatáro­zott orgazdaság vétségében mint tettest, és N.-t ugyanabban a vétségben mint a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegédet bű­nösnek mondotta ki és G. Gézáné vádlottat tizennégynapi fog­házra, N. vádlottat pedig behajthatatlanság esetén ötnapi fogházra átváltoztatandó 100 K pénzbüntetésre ítélte el. A vádlottak fellebbezésére a b—i kir. törvényszék mint fel­lebbviteli bíróság másodfokú ítéletével a kir. járásbíróság ítéleté­nek fellebbezett részét helybenhagyta.

Next

/
Thumbnails
Contents