Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 11. kötet (Budapest, 1918)

Büntetőjogi Döntvénytár. 47 aki továbbá rövid hitelre marhát vesz, azt tovább eladja s a kapott vételárból — megint a moratórium védelme alatt — az eladót nem elégíti ki, az nyílván azzal a célzattal cselekszik, hogy hiielező|ét megkárosítsa. E célzat mellett szól még az a valónnk elfogadott tény is, hogy a vádlott a fedezetül szolgálható vagyon elvonására vonatkozólag szorosan a veje írásbeli világos utasítását követte, mindent pénzzé tett és nem fizetett a sértetteknek, őket mégis teljesítési Ígéretekkel biztatgatta, fizetési határidők kitolását eszközölte ki nálok, hogy azalatt annál biztosabban vagyontalanná tegye magát s őket megkárosítsa. A kir. tábla ítélete tehát e részben is helyes jogi következtetést vont le a vádlottnak cselekményéből, amely a Btk. 386. §-ában meghatározott bűntett minden ismérvét kimeríti. Sőt a kir. Kúria úgy találja, hogy a valónak elfogadott tényállás a Btk. 386. §-ában meghatározott egy bűntett megállapításával jogilag nincs is teljesen értékelve és kimerítve; mert ez a tényállás az adott esetekben a fondorlatos megtévesztés fogalmát is megvalósítja és így az eredeti vádnak megfelelően a Bn. 50. §-ába ütköző, a Btk. 380. §. szerint minősülő és a 383. §. 2. bekezdése szerint büntetendő csalás többrendbeli bűntettek lettek volna megállapílandók, de megfelelő jogorvoslat hiányában a vádlottra kedvező téves minősítés ehelyütt nem volt helyesbíthető . . . = I. L. BDlár IX. 30.,» továbbá a IX. 31., 147. és 174. sorszám a. közölt és ott idézett határozatokat. — II. A Btk. 384. §-ának a Bn. 50. §-ához való viszonyára nézve I. a Jogt. Közi. 1916. bi. sz. közölt fejtegetéseket is. 25. A kincstár részéről forgalombahozott tábori levelező-lapot az 1897 :XXXVU. tc. 1. §-ában említett posta/egynek kell tekinteni. I. (Kúria 1916 dec. 12. B. II. 5888. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A másodbíróság ítélete ellen a vádlott a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be, mert a vád alapjául szolgáló tett nem állapítja meg bűncselekmény tényálladékát.