Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)
38 Büntetőjogi Döntvénytár. 467. §-aiban meghatározott megvesztegetés bűntettében való bűnsegédi bűnrészességei. A kir. Kúria még megjegyzendőnek találja, hogy habár a kir. üg) ész K. Fülöpnek bűncselekményét csak a Btk. 465. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében való bűnsegédi bűnrészességnek kívánta minősíteni, ennek ellenére a nevezett vádlottnak bűnsegédi bűnrészességét azért minősítette a Btk. 465. és 467. §-ai alapján, mert a perorvoslathoz tűzött nyilatkozatban foglalt jogi álláspont a bíróságot nem köti és a tett azonossága keretében a Kúria minősítése felel meg a törvénynek. Tévedett az elsőbíróság abban is, hogy S. Bélát és B. Dávidot, mint felbujtókat mondotta ki bűnösöknek a Blk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében, mert arra nézve, hogy a nevezettek bírták volna reá S. Antalt a megvesztegetésnél való közreműködésre, a tények adatot nem tartalmaznak ; ellenkezőleg a fentiek szerint S. Antal volt az, aki K.-vel való megállapodás alapján kereste azokat az egyéneket, akik a könnyebb katonai szolgálatra való beosztást pénzzel jutalmazni hajlandók, ő tehát a cselekményre már el volt határozva. S. Béla és B. Dávid vádlottak tehát a tényeknek megfelelően nem mint felbujtók, hanem mint tettesek működtek közre az aktív megvesztegetésben. Ezeknél fogva S. Antal, K. Fülöp, S. Béla és B. Dávid vádlottakat illetően, a bűncselekmény minősítésének kérdésében a kir. ügyész semmisségi panaszának helyt adni és a rendelkező rész szerint a bűncselekményeket a törvénynek megfelelően minősíteni kellelt. II. Semmisségi panaszt jelentett be továbbá a kir. ügyész G. Ferenc vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert az ellene emelt vád alapjául szolgáló tett megvalósítja a Btk. 470. §. 1. bekezdése alá eső megvesztegetés vétségét. Ez a panasz is alapos. A tények szerint usyanis ez a vádlott, akit 1914. évi okt. havában mint beteget felülvizsgálatig szabadságoltak, miután hírét vette annak, hogy a betegeket újra felül lógják vizsgálni, K. Vencelt Rákoslalván felkereste és arra kérte, hogy bevonulása esetén helyi szolgálatra való beosztását eszközölje ki és egyúttal kijelentette, hogy siker esetén hálás lesz és megfelelően díjazni fogja. Az elsőbíróság e tényekkel szemben azért mentette fel a vádlottat, mert mint beteg, az ismételt orvosi felülvizsgálaton katonai szolgálatra alkalmatlannak találtatván, K.-hez intézett kérelme jogos volt és mert másrészt jogos kérelmének előterjesztése után csupán azt a kijelentést lelte, hogy «hálás» lesz; de
