Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. 88 és B. Dávid vádlottak terhére a Bp. 385. §. 1. b) pontja címén, a vádtól eltérő minősítés miatt. A panasz alapos. Az elsőbíróság helyes ténymegállapítása szerint B. Lajos őrnagy mellett, aki a budapesti népfelkelő parancsnokságnak a parancsnoka és mint ilyennek hatáskörébe tartozott a népfelkelő tiszteknek és legénységnek a különféle katonai alakulatokhoz, jelesen a háború kitörése után nagyobb számban felállított hadikórházakhoz és hídőrségi különítményekhez a szükséges katonai segédszemélyzetnek, illetve az őrségekhez alkalmas katonáknak a kiválasztása és beosztása, mint segédközeg, K. Vencel nyilvántartó őrmester volt alkalmazva. Az utóbbinak munkaköréhez tartozott a népfelkelésre kötelezetteknek nyilvántartása, a parancsnok oldala mellett az előkészítő és támogató munkálat és a parancsnok különös megbízása alapján az önálló rendelkezés is. Az utóbbi tekintetben meg van állapítva, hogy a parancsnok megbízta K. Vencelt, hogy az irodában bármi célból megforduló és K. által kórházi szolgálatra alkalmasnak vélt népfelkelők neveit jegyzékbe foglalja, hogy szükség esetében a kórházi szolgálatra behívhatok legyenek. Ez a megbízás szolgált nyilván alkalmul a K. Vencel és S. Antal kőzött létrejött ama megállapodásnak, hogy az utóbbi a bevonulás előtt álló, veszélytelen katonai szolgálatot kereső és ezért pénzbeli áldozatokra hajlandó népfelkelőkkel az ügyet megbeszélje és őket K. Vencellel összeköttetésbe hozza. Az utazók egyesületében, a hova S. Antal bejárt, beszédtárgya volt, hogy S. Antal a katonai kötelezettség alatt álló egyéneknek kezére tud járni. Ily körülmények között történt, S. Antalnak, S. Bélával és B. Dáviddal való az a megállapodása, hogy S. Béla 400 K-t, B. Dávid pedig 200 K-t adott át S. Antalnak avégből, hogy ez díjazásul adja ál K. Vencelnek azért, hogy ez őket veszélytelen katonai szolgálatra ossza be. Ezeket az összegeket S. Antal, saját közreműködéséért 50 Knak megtartásával K. Vencelnek át is adta. S. Béla és B. Dávid mint népfelkelők tényleg veszélytelen katonai szolgálatra, a hidak őrségéhez osztattak be, de a per óta a menetszázadba kerültek. A S. Antaléhoz hasonló szerepet játszott K. Fülöp is, aki, miután F. Ernő népfelkelő kötelezett ama óhajának adott kifejezést, hogy bevonulás esetén gyógykezeltetése végett a fővárosban akarna maradni, azonnal felajánlotta neki (F. Ernőnek) a K. Vencel őrmester útján való segítséget, saját kocsiján Rákosfalvára, K. lakásához fuvarozta, ott ennek bemutatta és részben 3*