Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

liüntetőjogi Döntvénytár. 27 hák egyenként mintegy három veder vizet megittak, nyilvánvaló, hogy a mérlegre állított marhák mesterséges módon előidézett, folyadékból álló súlytöbbletet mutattak, amit a megtévesztett katonai bizottság, mint rendes súlyt, hós helyett vett át és ezen az alapon fizette a vételári Nem mentesíti a vádlottakat az a körülmény, hogy a marhák etetése és itatása az átadás előtt is meg volt engedve; mert való ugyan, hogy a cs. és kir. hadügyminisztérium azt a kikötését, hogy a marhák nyolc órával az utolsó etetésük és itatásuk után vétetnek át, oda módosította, hogy az átadás nehézségeire való tekintetlel, a marhák az átadás előtt is etethetők és itathatok, amely címen az állatok súlyából 3 % levonásba veendő. Ámde a szerződésnek ez a módosítása és a 3<>/o-os levonás, mely egyébiránt a marháknak mesterségesen előidézett súlytöbbletével arányba sem hozható, nem jelenti azt, hogy az állaloknak csalás útján, mesterséges módon előidézett súlygyarapítása is megengedve volt, hanem a vágómarhákkal való kereskedelemben, az üzleti szokásnak megfelelő normális etetés és itatás volt csak érthető, amint ezt a cs. és kir. hadügyminisztérium a kir. ügyészséghez intézett átiratában helyesen magyarázza és mint ezt a «Magyar földbérlők országos szövetsége)), mint fővállalkozó, a L. Márton és S. Dávid vádlottakkal az országos szövetség alvállalkozóival megkötött szerződésében kifejezetten is kikötötte. A hamis hídmérleget illetően a kir. Kúria azt, hogy a megfelelő egyensúlyozással helyesen működő és 1915. évi július hó 1-én a katonaorvos által kezelt ezzel a hídmérleggel visszaélés történt, szintén nem találta megállapíthatónak. Azonban E. Ernő tanúnak vallomása alapján bizonyítottnak fogadja el, hogy a kérdéses hídmérleg akkor, midőn azt S. Dávid vádlott átvette, hibátlanul működött és meghamisítva nem volt, amiből, valamint abból a körülményből, hogy a mérleg meghamisítása a vádlottak érdekét szolgálhatta és hogy a lentiek szerint a vádlottak a katonai kincstárt más módon is szándékosan megkárosították: arra a következtetésre jutott, hogy legalább is valószínű, hogy a hídmérleget a vádlottak hamisították meg vagy meghamisíttatták, ami, még ha a célba vett eredményt akaratukon kívül eső okból nem is érhették el, a többi bűnös üzelmek fennforgására tovább bizonyítékul szolgál, annál inkább, mert már magában az, hogyi oly mérleget használtak, amelynek hitelesítése hatálytalan volt, szintén bűnöző szándékra mutat. A védőknek a kir. Kúria előtti tárgyaláson érvényesíteni kívánt jogi érvei tévesek. Azt vitatták, hogy az 1915: XIX. tc. 6. §-ában foglaltak