Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1915 nov. 24. B. III. 9210/1915. sz. a.) A kir. Kúria: A semmisségi panasznak a Bp. 384. §. 9. pontjára fektetett részét elutasítja, ellenben a Bp. 385. §. 1. a) pontja címén használt panasznak helyt adva, a kir. törvényszék ítéletének a vádlottak felmentéséről szóló részét megsemmisíti, L. Márton, S. Dávid, H. Ábrahám és A. Ábrahám vádlotiakat bűnösnek mondja ki az 1915: XIX. tc. 1. és 6. §-ában meghatározott és a 2. §. 1. pontja szerint minősülő bűntettben amiatt, mert L. Márton és S. Dávid vádlottak, mint a cs. és kir. katonai kincstárral vágómarhák szállítása iránt szerződéses viszonyban lévő «Magyar földbérlők országos szövetségei cégnek alszállítói, H. Ábrahám vádlott pedig, mint az előbb nevezetteknek alszállítója, R. községben öt esetben és pedig 1915. évi május hó 27-én, június hó 2-án, június hó 11-én, június hó 21-én és július hó 1-ső napján, továbbá Á. Ábrahám, mint ugyancsak L. Márton és S. Dávid alszállítója, 1915. évi július hó 1. napján, tehát háború idején a fegyveres erő céljaira vágómarhák szállítása iránt vállalt szerződéses kötelezettségüket szándékosan nem megfelelően teljesítették, amennyiben a szállított vágómarhákat abból a célból, hogy azok a lemérés és az ennek alapján történt átvétel idejében, valódi súlyuknál nagyobb súlyt mulassanak, az átadás előtt hosszabb időn át szomjaztatták, azután sóval és sózott takarmánnyal megetették és rövid idővel a katonai bizottság által történt lemérés és átvétel előtt a jelzett okokból lúlszomjas állatokat megitatták, miáltal elérték azt, hogy a vágómarhák a mérlegen valódi súlyuknál lényegesen nagyobb súlyt mutattak és a megtévesztett bizottság ezzel a mesterségesen előidézett súlytöbblettel vette is át a vágómarhákat; ezért az 1915 : XIX. tc. 3. §-ának 1. pontja és a 13. §. alapján, L. Márton, S. Dávid és H. Ábrahám egyénenként három évi börtönre mint tő- és négyezer K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre, Á. Ábrahám pedig egy évi és hat hónapi börtönre, mint fő- és kétezer K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre és mind a négy vádlott egyénenként öt évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának ugyanily időtartamban való felfüggesztésére, mint szintén mellékbüntetésre ítéltetnek. Egyúttal a vádlottak az 1915: XIX. tc. 13. §-ának utolsó bekezdése értelmében a közszállításokból végleg kizáratnak. Indokok: A kir. törvényszék ítélete ellen a kir. ügyész semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 385. igának 1. a) pontja alapján. A panasz alapos. A kir. Kúria ugyanis a jelen ítélet rendelkező részében, a bűncselekmény megkülönböztetéséül felsorolt és az elsőbíróság