Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. 123 65. A Bp. 579. §. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából az alsó fokú bíróságnak próbára bocsátást rendelő végzését a bűnösséget megállapító ítélettel egyenlő hatályúnak kell tekinteni. (Kúria 1916 jan. 26. B I. 121. sz.) A kir. Kúria: A kártalanítás iránti kérelmet elutasítja. Indokok: Az 1898 dec. 21-én született K. azzal vádoltatott, hogy 1914 okt. 19-én Cs. község közelében a távirdapóznák porcellán-szigetelőit kó'dobálással szándékosan megrongálta. A vádlott tagadta a tett elkövetését és azzal védekezett, hogy az elkövetés idejében annak színhelyétől távol szénagyűjtéssel foglalkozott. Minthogy azonban tanúk bizonyították, hogy a vádlottat tetten érték, mikor 13 db szigetelőt kődobálással összetört, a r-i kir. törvényszék megállapította, hogy a vádlott a terhére rótt tettet elkövette és őt a Blk. 439. §-a, az 1912 : XLIII. tc. 21. §'-a és a Bn. 18. §-a alá eső vétség miatt egy évi próbaidőre próbára bocsátotta. Ezt a végzést egyedül a kir. ügyész fellebbezvén, a kir. tábla az elsőbírósági végzést megsemmisítette és a vádlottat két hónapi fogházbüntetésre ítélte el. mely büntetését a vádlott ki is állotta. Az újrafelvett eljárásban a kir. törvényszék azt vette megállapítottnak, hogy a vádlott a távirda rongálás idejében nem volt a tett színhelyén, hanem a t-i határban szénagyűjtéssel foglalkozott és a vádlottat a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján a vád alól felmentette. A kir. ügyésznek fellebbezésére ezt az ítéletet a kir. tábla jogerős ítéletével helybenhagyta. K. törvényes képviselője kártalanítást kér. Az alapperben eljárt kir. törvényszék nem hozott ugyan a vádlott bűnösségét kimondó ítéletet, hanem a Fb. 31. §-ának megfelelően végzéssel határozott, melyben a bűnösség kimondása nélkül megállapította, hogy a vádlott a terhére rótt tettet elkövette ; mégis tekintve, hogy ez a végzés a Fb. 32. és következő §-ai szerint használható fellebbezés tekintetében a bűnösséget megállapító ítélettel egyenlő hatályú; valamint tekintve, hogy a kérdéses végzés ellen sem a fiatalkorú maga, sem védője, sem a főtárgyaláson jelen volt törvényes képviselője nem élt fellebbezéssel ; a jelen esetben a Bp. 579. §. 3. pontjában meg-