Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

/íiuttelőjogi Döntvénytár. m közös lakásukon pálinkázlak, este 7—8 óra között a sértettnek a vádlott azt mondotta, «maga is meginná a világ potya pálinkáját)), erre a sértett az ágyról felkelt és kiabálva közeledett a vádlotthoz, aki őt megragadta, veié dulakodni kezdett, többször az ágyba dobta, majd midőn a sértett az ágyból ismételten felkelt s huzakodás közben néhányszor a földre esett, patkós sarkú csizmájával megtaposta. Ezen bántalmazás okozta sérülések nyomán fellépett kimerülés, illetve agyhüdés folytán a sértett elhalt. E határozat értelme szerint tehát a vádlott a sértett testét szándékosan, de ölési szándék nélkül akként bántalmazta, hogy a súlyos testi sértés folytán annak halála következelt be. Ekként a vádlott a Btk. 301. és 306. §-a szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében bűnös. Minthogy pedig az esküdlek beszámítást kizáró okot nem állapítottak meg: a vádlott nem bűnössége jogilag tévesen mondatott ki; miért is az esküdtbíróság ítéletét meg kellett semmisíteni . . . = V. ö. a BDtár IX. 148. és a BDtár IX. 66. sz. a. közölt határozatokat (0830/4915, 7243/1914). 64. A kártalanítási igény elutasítása, mikor a folyamodót az esküdtbíróság az esküdteknek határozata alapján a vád alól felmentette ugyan, de a felmentő határozatnak — figyelemmel a folyamodót terhelő adatokra — csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy az esküdtek ezeket az adatokat nem találták eléggé meggyőzőnek a bűnösség kimondására, azonban nem azt, hogy a uádbeli cselekményt nem a folyamodó, hanem más követte el. (Kúria 1946 márc. 1. B I. 1070. sz.) A kir. Kúria: A kártalanítás iránti kérelmet elutasítja. indokok: G. Pálné azzal terheltetett, hogy 1915. évi febr. 17-én nagynénje, a 61 éves G. Jánosné lakásán tartózkodván, az alatt, míg nagynénje a szobából távol volt, annak levesébe az emberi élet kioltására elegendő mennyiségű foszforos kénes gyufafejecsek kaparékát keverte abból az előre megfontolt szán-