Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. 87 cselekmények mind a kelteje előfordult vagy az utóbb említetlek is többes számban, otl a törvény helyes alkalmazásával az anyagi halmazat állapíttatott meg. Ezekből kétségtelen, hogy mivel a megvesztegetett közhivatalnokok a fentjelzett két irányban ajándékért, a vádlottak reábirása folytán kötelességeiket valósággal és szándékosan megszegték, a vádlottak cselekményeinek minősítésénél sem a Btk. 470. §-a, sem az 1915 : XIX. tc. 10. §-a figyelembe nem jöhet; mert e két törvényszakasz szerint csak azok az enyhébb természetű bűncselekmények minősíthetők, amelyekben kötelességszegés nem történt. Ahol ellenben a visszaélések a megvesztegetés folytán elkövetett közhivatalnoki kötelességszegéssel következtek be, ahol a vesztegető a kötelességszegés elhatározását ébreszti fel a közhivatalnokban, ahol tehát a hivatali bűncselekmény ((értelmi szerzője)) gyanánt működik közre: ott a vesztegető a megvesztegetett által elkövetett bűncselekményért a Btk. 69. §. 1. pontjának általános rendelkezése értelmében felelős. Felmerült a védelem részéről az a felfogás is, hogy az a vádlott, aki szerződését teljesítette, az 1915: XIX. tc. 8. §-a szerint felelősségre nem vonható. Ez a felfogás az id. tc. 7. §-ának félreértésén alapszik. A 8. §-ban felhívott 7. §-ban ugyanis a közhivatalnoki kötelességeknek több faja van vagylagosan elősorolva. Ezeknek csak egyik faja az, amely az 1. és 5. §. körébe vágó szerződés keretében sérthető meg, a többi ellenben a szerződéstől függetlenül jöhet létre. Ez utóbbiak azok, amelyek nem tartoznak a 2. §. 1. pontja körébe, hanem önállóan értékelendők. Ezekből kitetszőleg semmi akadálya nincs annak, hogy a szerződési kötelességét egyébként teljesítő, s így az 1. §. szerint nem vádolható egyén — egyéb lajta kötelességszegéssel lehetővé tett visszaélésekért — a 8. §. alapján büntető felelősségre vonassék. Minthogy pedig a kir. törvényszék ítélete a vádbeli bűncselekményeket az itt kifejtett jogi elvek szerint minősítette, minősítése törvényszerű. . . * * = I. Hasonló tényállás és jogi. felfogás a> jelen kötet 2. sorszám alatt közölt határozatban. — II. L a jelen kötetben sorszám alatt közölt határozatot. 44.* /. Az 1915: XIX. tc. 11. §-a alá esik a vádlottnak az a cselekménye, hogy a katonai igazgatásnak el- és átadott vágómarhát silányabb minő-