Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)
°' ' Büntetőjogi Döntvénytár. takkal együtt azokért a tömeges visszaélésekért, amelyekel elkövettek. Altalános érve a védelemnek az is, hogy lúlmagas árakról azért nem lehel szólni, mert a rekvirálás gyakorlatilag abban az időben céltalan és lehetetlen volt, a rendeletben közhírré tett térítési tételek a szállító vádlottakra nézve csak irányító ártényezők voltak, amelyek mellett a kereskedő ura maradt árújának, kérhetett és kaphatott érte a térítési tételen túl is annyit, amenynyít akart és pedig visszaélés nélkül. Ez álláspont tarthatatlansága minden más egyébtől eltekintve már abból is kitűnik, hogy a térítési tételek kihirdetésének valósággal törvényrontó erőt tulajdonít. A hadiszolgáltatásokról szóló törvény ugyanis először az árúszerzés magánjogi lehetőségeit teszi kötelezővé, s azok célra nem vezetése esetén jön csak a térítési tételekkel dolgozó kisajátítás. Ezzel szemben a közhírré tett térítési tételek a védelem szerint nem lennének egyebek, mint a kereskedelem javára megállapított minimális ártételek, amelyek a magánjogi egyezkedés lelelé való lehetőségét szinte kizárják és csak a lölíelé való haladást engedik meg; vagyis a térítési tételek kihirdetésének a célja a törvény eredeti intenciójának a lehetetlenné télele volna. Ezt az értelmet a törvény végrehajtását célzó kormányrendelkezésnek tulajdonítani nem lehet. Az árra vonatkozólag az a védelmi érv sem helytálló, hogy túlmagas árakról azért sem lehet szó, mert ezek az árak a szerződés és nem a szállítás ideje szerint bírálandók el, már pedig a szerződés idejében az árirányíló tényezők a kikötött árakat indokolják. Az tény, hogy az ár magasságára a szerződés idejének viszonyai irányadók; de a kir. Kúria úgy találja, hogy ezek az árak ebben az időben is kötelességszegéssel állapíttattak meg, amely abban érte el tetőpontját, hogy a magas árak a jövőre is biztosíttattak és pedig aszerint, hogy melyik árirányító tényező volt magasabb, hol a térítési tételek, hol a piaci árak figyelembe vétele mellett. Több helyről hangzott el az a védelmi érv is, hogy a vádlott jól, a közepesnél jobbat szállított, ennélfogva a megvesztegetés lehetősége és szüksége formailag ki van zárva. Ez mereven elvileg sem állítható, de emellett a kir. Kúria a felülvizsgált és megállapított tényállásban nem talált olyMi kétségtelen tényeket, amelyek szerint az egyes vádlottak árúja mindig oly kiváló és feltűnő jóságú volt volna, hogy azt különösen ki kellene emelni. Az itt érdekelt vádlottak váltakozva szállítottak közepes árút és ennél jobba , csak arra nincs adat, hogy rosszat szállítottak volna, tehát végeredményben csak annyi állapítható meg, hogy szerződési kötelességüknek tettek eleget.