Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A közvádló a Bp. 384. §. 5. és 9. pontjára hivatkozva, amiatt élt semmisségi panasszal, mert a kir. tábla megtagadta abbeli indítványát, hogy a vádlott által elkövetett két rendbeli bűncselekményt, ú. m. a fegyveres erő elleni vétséget (1912: XXX. tc. 67. §.) és a hatóság elleni erőszak bűntettét, amelyek a m. kir. minisztérium 2060/915. M. E. sz. alatt csatolt rendeletének 2. §. 1. bekezdése szerint a Gybp. szabályai alá tartoznak, az ugyancsak a vádlott által elkövetett súlyos testi sértés bűntettétől és szándékos emberölés kísérletétől különválasztva tegye eljárás tárgyává, s a vádlott eme cselekményeit felölelő ügyet a Gybp. szabályai mellőzésével, a Bp. rendes szabályai szerint tárgyalta. A panasz, bárha a közvádló panaszolta szabálytalanság megtörtént, alaptalan. Elsősorban is téves a törvényhelyeknek közvádló által történt felhívása, amennyiben a panaszolt sérelem orvoslása, szükség esetén és nem a Bp. 384. §. 5. pontja alapján — mely az adott esetben a 384. §. 9. pontját is felöleli — történhetnék, mivel a Gybp. amelynek 7. §-a a Gybp. alá tartozó ügynek rendes eljárás alá tartozóval való egyesítését tiltja, e tilalom megszegését a Gybp. 18. §-ából kitetszően semmisséggel nem sújtja és így ez a szabálytalanság a Bp. 384. §. 5. pontja alá nem vonható. A közvádló panaszát csak a Bp. 384. §. 4. pontjára alapíthatta volna, minthogy úgy vádirataiban, mint a tőtárgyalásokon tett indítványaiban megnyilvánuló felfogása szerint az alsóbíróságok, amidőn anélkül, hogy a Gybp. szerint eljáró bírósággá alakultak volna, tehát rendes bírósági minőségükben az ítélkezést a fegyveres erő elleni vétség, s a hatóság elleni erőszak bűntette tárgyában gyakorolták, hatáskörüket túllépték. Ámde a közvádlónak ezen álláspontja téves. A Gybp. alá tartozó ügyek ugyanis az 1915: XIX. tc. 15. és 16. §-ában, valamint a Gybp-ben foglaltak szerint két csoportra oszlanak. Az egyik csoportot képezik azok, amelyeknél a bírói hatáskör módosulása nélkül csak az eljárás szabályai változnak, amenynyiben ezen csoportbeli ügyekben nem a Bp., hanem a Gybp. szabályait kell alkalmazni. A másik csoportba tartozó s az 1915: XIV. tc. 16. §. 1. pontjaiban meghatározott bűncselekmények esetében azonban már nem csupán a Gybp. szabályai szerint kell eljárni, hanem a most hivatkozott törvény 15. §-a szerint kivételes, t. i. a kir. táblák székhelyén működő törvényszékek bírnak az eljárásra ki-