Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)
Büntetőjogi Döntvénylár. 39 lekmény elkövetőjére nem rábírólag, hanem csupán elhatározását segítő téngezőkép hatott a felhívás. (Kúria 1914 június 30. 4624. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján azért jelenlett be semmisségi panaszt, mert a vádlott a Btk. 172. §-ának második bek. ütköző bűncselekményben egyáltalán nem, a Btk. 174. §-ába ütköző bűncselekményben pedig önállóan nem mondatott ki bűnösnek. A panasz alaptalan. Helyes ugyanis a kir. táblának az a jogi álláspontja, amely szerint a vádlott tettében az osztály elleni izgatás vétségének tényálladéka nem ismerhető fel, mert azok a szavak és kifejezések, amelyeket a vádlott használt, nem állítják szembe a ket osztályt oly színezetben, amely alkalmas volna arra, hogy azokban egymás ellen gyűlöletei felkeltsen. Ami pedig a minősítésre vonatkozó panaszt illeti, ez sikerre vezető azért nem volt, mert a kir. Kúriának állandó gyakorlata szerint az egy és ugyanazon helyen és időben elmondott beszéd által okozott, de különböző kifejezések által létrejött az állam belbékéjének és a társadalmi rend megzavarásának tényei, csupán az eszmei halmazat szabályai szerint minősítendők. A védő szintén a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, mert a vádlott tévesen mondatott ki bűnösnek, de ha bűnössége megáll is cselekménye csupán a Btk. 171. §-a szerint lett volna minősítendő. A védő a Bp. 385. §. 4. a) pontjára fektetett panaszt azért tartja alaposnak, mert a vádlott beszédében egy meghatározott bűncselekmény elkövetésére egyenes felhívás nincsen, tehát a vádlott telte nem bűncselekmény. Ez az érvelés jogi értékkel nem bír. Ugjanis a vádlott mintegy 2000 emberből álló gyülekezethez azt a beszédet intézte, hogy ne csak szavakkal, hanem lettekkel is tüntessenek, még pedig úgy, mint ahogy a tüntetés Budapesten 1912. évi május hó 23-án lefolyt, amely úgy folyt le, hogy a tömeg dolgokon és személyeken erőszakoskodást követelt el; kétségtelen, hogy a vádlott a tömeget bűncselekmény elkövetésére akarta felhívni és kétségtelen az is, hogy a gyülekezet tagjai megértették a vádlottnak az akaratát, amely a fenti szavakban nyert kifejezést; már pedig ilyen esetben, ha a felhívás nélkülözi is az elkövetendő bűncselekménynek jogi meg-