Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. létetvén, a vádlott a kir. járásbíróság előtt megtartott tárgyaláson a \\. G.-nénál előfordult lopás elkövetését tagadta; a két tyúk ellopását azonban beismerte; valamint a tárgyalást megelőzően történt kihallgatása alkalmával beismerte azt is, hogy csak alkalmilag jár napszámba; egyébként pedig pénzért kéjeleg. Az ügyészségi megbízott a vádlottnak «a teliére rótt és az általa beismert bűncselekmény miatt» leendő megbüntetését indítványozván, a kir. járásbíróság a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált ítéletével a vádioltat az 1913 : XXI. tc. 1. §-ában megbatározott, a 3. § 2. pontja szerint minősülő ((munkakerülésből elkövetett csavargása vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért az idézett tc. ö. §-a alapján dologházba utalta ; a bűnügyi költségek iránt pedig nem rendelkezett. Indokolásul azt hozza fel a kir. járásbíróság, hogy a vádlott egy hónapon belül egyrendbeli lopás vétségének gyanúja alatt állott és rendbeli, a nagyszombati vármegyei közkórház kárára elkövetett tulajdon elleni kihágás ellen beigazolást nyert; állandó lakással és foglalkozással nem bír és beismerése szerint alkalomadtán pénzért kéjeleg; ezek által pedig igazolva van, hogy a vádlott rendszerint szemérem és vagyon elleni bűncselekményből tartja fen magát; hogy tehát a társadalomra közveszélyes és megjavítása csak dologházba való utalása útján remélhető. Az 1913: XXI. tc. 1. §-a a munkakerülésből való csavargást és a munkakerülő életmód folytatását a törvényben meghatározott büntetéssel sújtandó bűncselekménynek nyilvánítja. Ezzel azonban a törvény nem akarta, de nem is akarhatta kifejezni azt, hogy a közveszélyes munkakerülőnek a munkakerülésért vaió megbüntetése folytán az általa a munkakerülésen felül elkövetett más, a törvényben külön, önálló bűncselekményeknek minősített törvényszegések büntetlenül maradjanak. Az ezzel ellenkező felfogás ellentétben áll a büntető jog általános elveivel, mert ezek szerint a munkakerülés és az ezen felül a munkakerülő által elkövetett, a büntetőtörvények rendelkezései alá eső más törvényszegések közölt nem áll fen olyan kapcsolat, melynél fogva a különböző törvényszegések egy bűncselekménnyé egyesíthetők volnának. De ellentétben áll az ellenkező felfogás magának az 1913: XXI. tc.-nek rendelkezéseivel is, amennyiben annak 7. és 16. £-a értelmében a munkakerülő, aki az ott meghatározott valamely bűntett vagy vétségéit szabadságvesztés-büntetésére ítéltetett, annak megállapítása esetén, hogy a bűntett vagy a vétség a tettes munkakerülő életmódjával van összefüggésben, a szabadságvesztés-büntetésen felül a munkakerülés külön büntetéséül, dologházba is utalható.