Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

14 Büntetőjogi Döntvénytár. fenn: az alsófokú bírósági ítéletek vonatkozó részének megsemmisítésével a rendelkező rész értelmében kellett határozni. = V. ö. a G. sz. a. közölt határozattal (I). 8. Az 1913: XXI. tc. 4-. §-a alá eső vétség önálló bűncselekmény, nem pedig az e tc. 1. § ában meghatározott bűncselekménynek minősített esete, mihez képest azt nem csupán keresetre utalt munkaképes egyén követheti el. (Budapesti kir. tábla 1914 május 13. 4630. sz.) A budapesti kir. tábla: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A védő a másodfokú bíróság ítélete ellen a Bp. 385. ^-ának 1. a) pontja alapján azért jelenlett be semmisségi panaszt, mert nincs bűncselekmény. A panasz alaptalan. Az irán\adó lényállás ugyanis az, hogy a vádlott a székesfőváros területéről ki lévén tiltva, oda engedély nélkül visszatért és hamis néven jelentette be magát, továbbá, hogy mikor keresete nem volt, N. Anna kéjnő a keresetéből fedezte kiadásait és bizonyos idő alatt körülbelül 300—350 K-t fordított reá. Ezek a tények pedig a Kbtk. 70. ^-ába ütköző közrend elleni kihágásnak, az 1879: XXVII. tc 19. §-ában meghatározott lakásbejelentési kihágásnak, valamint az 1913: XXI. tc. 4. §-ának 2. pontjába ütköző vétségnek tényálladéki elemeit kimerítik. Ami az 1913: XXI. tc. 4. §-ának pontja alá vont cselekmény minősítését illeti, a kir. táblának e §. szövege és a vonatkozó miniszteri indokolás értelmezése alapján az a meggyőződése, hogy az nem a hivatkozott tc. 1. §-ába ütköző kihágás minősített esete, hanem önálló bűncselekmény. A törvény 2. és 3. §-a szerint ugyanis az 1. §-ban meghatározóit cselekmény vétség, ha ezekben a §-okban megjelölt esetek forognak len, míg a 4. §. szerint vétség az, ha valaki az e §-ban megjelölt cselekményeket elköveti, anélkül, hogy megkívánná, hogy az illető keresetre utalt munkaképes egyén legyen. A miniszteri indokolás szerint pedig az e §-ban jelzett munka-