Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

fiüntetöjogi Döntvénytár. 127 ásó, megbízást kapóit arra, hogy az 1913 márc. 4-ikén elhalt K. Józsefné részére a család sírhelyén sirt készítsen. Ennek az utasításnak a vádlott úgy tett eleget, hogy a sírhelyen az elhalt asszony 1912. évben elhalt József nevű fiának sírját felásta, a koporsót kivette, abból a holttestet a sírgödörbe visszafordította, arra kevés földet szórt, aztán meggázolta, a koporsót pedig fölégette. E tényállás szerint az alsóbíróságok nem sértették meg a törvényt, amikor a vádlottnak a Btk. 420. §-ába ütköző vétségben való bűnösségét megállapították, mert a vádlott arra az eljárásra, amelyben az elhalt K. József koporsóját és holttetemét részesítette, utasítást nem kapott, jogszerűen nem kaphatott, tehát amit tett, azt saját kezdeményezéséből és nyílván a jogtalanság teljes tudatában tette, mivel sírásói kötelességét ismerve, ludja, hogy holttetemnek a koporsóból való kizárása, meggázolása s a koporsó fölégetése meg nem engedett dolog. Az az érvelés, hogy a vádlott a hullára és a koporsóra vonatkozó tettével, minthogy azok a sírhoz nem tartoznak, sírrongálást nem követett el, szintén helyt nem álló. A sír, az ahhoz fűződő és törvényileg védett kegyeletérzésből kiindulva nem csupán azt a földet jelenti, amelyben az elhalt fekszik és amely fölötte domborul, hanem jelenti a sírban lévő és a holttetemnek állandó nyugvóhelyéül szolgáló koporsót is, sőt amihez a kegyelet érzései tulajdonkép fűződnek: magát a holttelemet is. Amikor tehát a vádlott, bár a sírt jogosan ásta is föl, a holttelemet a koporsóból kiszórta, meggázolta, a koporsót magát pedig megsemmisítette, tettével a sírrongálás és elpusztítás jogi fogalmát teljesen kimerítette. Ha ezt kétségbe lehetne vonni, akkor a törvényről azt a képtelenséget kellene föltenni, hogy védelemben részesiti a sírt alkotó földet, ellenben védelem nélkül hagyja magát a kegyelet tárgyát, a porladó holttetemet és közvetlen nyugvóhelyét, a koporsót. Erre a tarthatatlan íöltevésre a törvény szelleme és a helyes törvénymagyarázat alapot nem nyújt. * ¥ = V. ö. az 1914 : XLI. tc. 22. §-ával.