Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 zavarva és a vádlott emiatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. (Kúria 1913 december 1 8081. sz.) A kir. Kúria a semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A főmagánvádlók a BP. 385. §-ának 1. c) pontja alapján azért jelentettek be semmisségi panaszt, mert az orvosszakértői vélemény, amelyre a kir. tábla ítéletét alapította, nem szolgáltat alapot a vádlott beszámíthatatlan állapotának megállapítására, ugyanis azt a jelen bűncselekmények elkövetése után több mint egy évvel később szerezték be és annak tartalma a vádlottnak akkor észlelt perlekedési tébolyára vonatkozik, amely pedig a jelen bűnüggyel azért nem hozható kapcsolatba, mivel a vádlottat elenleg nem perlekedéssel, hanem oly cselekménnyel terhelik, amelyet a vádlott újságírói hivatásában követett el; a kir. tábla tehát tévesen állapította meg, hogy a vádlott beszámíthatatlan állapotban követte el a cselekményt. Ez a panasz alaptalan. Az 1912 szeptember hó 1-én kiállított szakértői vélemény elsősorban ugyan az 1911 december hónapra és az azután következő időre állapítja meg a vádlott perlekedési mániáját, de a szakértői vizsgálat adataiból kitűnik, hogy a vádlottnak ez az állapota az 1911 december hó előtti hosszasabb időre visszaterjed, minélfogva alapos az a következtetés, hogy ez az állapot meg volt már 1911 július hó 16-án és október 1-én is, amikor t. i. a vád tárgyává telt sajtóközlemények megjelentek. A íőmagánvádlóknak az az érvelése, hogy a sajtóközlemények tartalma nem áll összefüggésben a vádlott perlekedési mániájával, azért nem fogadható el, mert a sajtóközlemények tartalma a dolog lényegében az, hogy a vádlott a főmagánvádlókat illembe illetve büntetőtörvénybe ütköző cselekménnyel vádolja, a vádlottnak eme sajtóközlemény közzétételével elkövetett cselekménye i tehát épen azon cselekmények közé tartoznak, amelyek a perlekedési téboly körébe esnek. * * = A Kúria felülvizsgálta : vájjon a vádlott ital élvezete által előidézett öntudatlan állapotban cselekedett-e (9485/1907 BDtár II. 40; 74-7/1911 BDtár V. 50.); vájjon a vádlott elmetehetsége a cselekmény elkövetése idejében meg volt-e zavarva oly mértékben, hogy akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt (6085/1908 BDtár II. 230 ; 914/1912 BDtár VI. 65.). — V. ö. 2710/1913 (a Kúria az alsóbírósággal szemben megállapította a beszámíthatatlanságot BDtár VII. 143.); 3838/1912 (beszámíthatóság megállapítása, mikor az alsóbíróság annak hiányára következtetett BDtár VI. 132.).