Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 2S 385. §-ának 1. aj pontjában meghatározott okból megsemmisíti és a vádlottat azért, mert az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott kelet alatt írt leveleivel Sch. J. G. budapesti nagykereskedőt arra nézve, hogy önálló üzlettel bíró hitelképes és fizetésképes kereskedő, megtévesztve, ezzel a fondorlattal tévedésbe ejtette, árúnak hitelben való szállítására reábírta, az árúnak 100 koronát meghaladó értéke erejéig megkárosította, amely cselekményét azért követte el, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, bűnösnek mondja ki a BN. 50. §-ába ütköző, a Btk. 380. §-a értelmében ugyan bűntettet képező, de a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a Btk. 20. §-ához képest minősülő csalás vétségében és ezért a Btk. 383. §-ának első bekezdésének második tétele és a Btk. 92. §-a alapján egy hónapi fogházra mint fő-, tíz K pénz- mint mellékbüntetésre, továbbá a Bik. 388. §-a alapján egy évi hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére ítéli, egyben kötelezi őt arra is, hogy a sértettnek a feljelentés beadása körül felmerült költsége és ebből támadt kára címén 100 K-át 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen stb. indokok: A kir. főügyész a kir. táblának másodfokú ítélete ellen a vádlott terhére a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a vádlott felmentése miatt semmisségi panaszt jelentett be. A panasz alapos. A kir. tábla által elfogadott tények kimerítik a csalás ismérveit. A vádlott G. J. kereskedő üzletében volt alkalmazva. Az üzlet tulajdonosa eltiltotta attól, hogy árút hitelbe vásároljon. Vádlott a Sch. J. G. céghez saját nevében írt levelével árút rendelt. Az árút több esetben utánvétellel küldték a vádlottnak, utóbb pedig a sértett a vételár utánvételezése nélkül szállított árút, amelyet a vádlott a G. J. neve alatt vezetett üzletben saját javára értékesített, a sértettnek azonban a hitelbe szállított árúért mit sem fizetett és a sértett bírói úton sem szerezhetett kielégítést, mert a vádlott teljesen vagyontalan és a szállított árú vételára erejéig a G. J. üzlete sem szolgálhatott fedezetül. Az alsófokú ítéletekben részletesebben is kifejtett tények szerint a vádlott tévedésbe ejtette a sértettet; mert annyi és oly minőségű árút rendelt, amennyit csak kereskedő szokott forgatni. Ez arra utalt és a sértett is arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott önálló kereskedő. Azzal pedig, hogy a vételár fizetési módozatának meghatározását az alsófokú ítéletekben is alapúi vett levelek tartalma szerint a sértett tetszésére bízta és így a fizetési módozatra nézve