Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. zatnak dr. R. által a 8377. B. sz. kérvény mellett beadott és dr. R. tulajdonát tevő példányát a törvényszék irattárából szándékosan kivette és ezáltal ezt az okiratot a beszolgáltató dr. R. és a hatóság rendelkezése alól elvonta és ily értelemben megsemmisítette ; 2. a B. L. által ellene szerződés érvénytelenítése iránt indított sommás perben a felperes által becsatolt, a vádlott által B. L.-hez írt levelet a törvényszék irattárából szándékosan kicsempészte és igy azt a hatóság rendelkezése alól elvonta, ily értelemben tehát megsemmisítette: bűnösnek mondja ki a Btk. 420. §-ába ütköző közhivatali irattárban őrzött okirat jogtalan megsemmisítésének két vétségében, és ezért őt a Btk. 418. §-áuak alapján a 92. §. alkalmazásával, a 102. §-ra való figyelemmel, 300 és 300 K pénzbüntetésre, mint fő, és 100 és 100 K pénz, mint mellékbüntetésre ítéli. Indokok: stb. (1913 május 29. 1584. sz.) A kir. Kúria: A kir. tábla ítéletét megsemmisíti és a vádlottat a vád alól felmenti. Indokok: A vádlott semmisségi panaszának azt a részét, amelynek jogi indoka a cselekmény szándékos voltának hiánya, a Kúria alaposnak ismerte fel. A kir. tábla ugyanis mindkét esetben nem fogadott el valóknak oly tényeket, amelyekből minden kételyt kizáró biztossággal határozottan arra lehetne következtetni, hogy a vádlott a vádbeli cselekményeket szándékosan követte el, azaz hogy vádlott a két okiratot a törvényszék irattárából a felügyelet kijátszásával szándékosan abból a célból vette el, hogy az elvétel folytán a közhivatal által ((őrzött)) okiratok hozzáférhetősége és használhatósága az arra jogosítottnak lehetetlenné váljék. Ellenkezőleg az a körülmény, hogy a vádlott önként és azonnal rendelkezésre bocsátotta az okiratokat, mihelyt azoknak eltűnéséről tudomást szerzett, továbbá, hogy az okiratok elvétele másnak okozandó anyagi kár vagy joghátrány célzatával kapcsolatba nem hozható, valószínűsítik a vádlottnak azt a védekezését, hogy az okiratok tévedésből és véletlenségből kerültek saját iratai közé. Tévedett tehát a kir. tábla, midőn a Btk. 420. §-ában meghatározott bűncselekmény egyik alkotóelemének, a szándékosságnak hiánya dacára vádlott bűnösségét megállapította. * * = I. V. ö. BJT. XXXIX. 288. I., BJT. IN. 276. L, 3000/1899 (Grill Dlár VIII. 2641). — II. V. ö. 4125/1909 (BDtárlW. 191.), 1714/1911 (BDlár II. 160.), 199/1912 (BDlár VI. 88.).