Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

1 w Büntetöjog i Don i vény tár. választmánya, bizottsága, hivatalnoka vagy más közege, vagy a küldöttség, választmány, bizottság valamely tagja vagy közege, illetve mindezek védelmére rendelt vagy megjelölt személyek, tehát nem maga a halóság ellen elkövetett erőszakot vagy tettlegességet minősíti egyéb teltételeinek fenforgása esetén bűntettnek s rendeli büntetni. Bár a kir. ügyész a hivatalos eljárásban levő miniszterelnöknek s az ennek segélyére siető töldmívelésügyi miniszternek tettleges bántalmazását, tehát maga ellen, a hatóság ellen elkövetett cselekményt vette vádba, mégis ügy a vádiratában, mint a végindílványában a vád alapjául vett tettre a Btk. 165. §-ának és pedig — noha ezt kifejezetten nem is mondta — nyilván annak harmadik tétele alkalmazását indítványozta s a kir. törvényszék is ebből a minősítésből kiindulva határozóit abban a kérdésben, hogy a vád e részét illetően forog-e íenn büntetendő cselekmény vagy sem? Figyelemmel arra, hogy a hivatalos eljárás alatti tettleges bántalmazást, ha ennek egyéb célja nincs, a Btk. csakis a 165. §-ában meghatározott egyének bántalmazása esetében nyilvánítja hatóság elleni erőszak bűntettének, míg a Btk. 163. §-a szerint magával a hatósággal szemben elkövetett tettleges bántalmazás, mint az erőszak, a fenyegetés egyik súlyosabb megnyilvánulása, egyéb feltételeinek fenforgása mellett is csak akkor állapítja meg a hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladékát, ha annak a célja az volt, hogy a hatóság a hivatala gyakorlatában megakadályoztassék vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, valaminek elhagyására kényszeríttessék, megfontolandó volt, hogy a kir. ügyész által halóság elleni erőszak bűntette címén a Btk. 165. §-ának felhívásával vádba vett tett a miniszter, mint hatóság ellen elkövetett s a Btk. 163. §-ának második be< kezdése alá eso hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladékát magában foglalja-e? Ennek a kérdésnek az előzetes eldöntése azért lényeges, mert a BP. 325. §-ának második bekezdése szerint a bíróság és pedig ebben az esetben, amidőn felmentő elsőfokú ítélet felülvizsgálásáról van szó, a kir. ítélőtábla a tett törvényszerű minősítése tekintetében nincs a vádló indítványához kötve s így a vádba vett cselekmények törvényszerű minősíthetése céljából ezt a kérdést tisztázni kell. Vizsgálva tehát ezt a kérdést, a BP. a 325. §-ának első bekezdésében csak általánosságban rendelkezik a felől, hogy «a bíróság semmisség terhe alatt nem tehet ítélet tárgyává olyan tettet, amely miatt a vádló vádat nem emelt» : tehát a vád rendszerét a tett azonosság elvére alapítja ugyan, de azt nem hatá-