Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 137 kötött táblájú könyveket dobált gróf K. H. K. felé, B. K., Sz. S., L. E., S. P. és P. 0. megerősítik, anélkül azonban, hogy meg tudták volna figyelni és mondani, vájjon eme dobásai a sértett testi épségében sértést okoztak-e, vagy sem. Sz. F., B. J., H. K., F. HL, P. M., L. L., P. L, G. A., G. G. és H. J. eskü alatt tett vallomásával azonban kétséget kizáróan bizonyítva van, hogy a Z. János vádlott által gróf K. H. K. felé dobált könyvek az utóbbit tényleg találták is, nemcsak, hanem részben jobb arcíelén, részben pedig homlokán meg is sérelmezték. H. Ottó vádlott abbeli védekezésével szemben, hogy ő gróf K. H. K. felé csak papírcsomót dobott, amely azonban rajta testi sérelmet nem okozhatott; bár ezt a vallomását L. E., S. P., H. K. és P. J. tanúk támogatják is, a bíróság meggyőző bizonyítékul ennek a vádlottnak bűnössége kérdésében Sz. F.-nek azt a vallomását fogadta el, hogy vádlott egy réztintatartó fedelével homlokon dobta gróf K. H. K.-t. Szavahihetőnek tartja a bíróság ezt a vallomást azért, mert ezt más tanúk kiegészítő vallomásai is támogatják. Nevezetesen V. H.-nak a főtárgyalás során lelolvasott, valamint Sch. M. esküvel megerősített az a vallomása, amely szerint H. Oltó valóban egy tintatartó-fedelet, illetve egy sárgaréz tárgyat dobott, gróf K. H. K. felé, de azt, vájjon e dobások találtak-e, ezek a tanúk megfigyelni képesek nem voltak; sőt a legutóbb nevezett Sch. M. tanú szerint H. Ottónak ez a dobása gróf S. B.-l találta. Ez a vallomás azonban nem rontja le Sz. F. a bíróság által elfogadott vallomásának szavahihetőségét. Amellett, hogy e vádlott nemcsak papírcsomót dobott, szól egyébiránt még F. H. tanú vallomása is, mely szerint ez a vádlott egy tintatartót forgatott a kezében és azt el is dobta. Ami pedig B. Lajos vádlottnak tevékenységét illeti: P. M., L. L., P. L., G. A. és Ny. B. határozottan állítják, hogy ez a vádlott könyvet dobott gróf K. H. K. felé és bár ezek a tanúk azt, hogy ezzel a könyvvel talált is volna, nem állítják és nem bizonyítják és bár H. K., P. 0., H. G. eskü alatt tett és B. J. felolvasott vallomásából ki is tűnik, hogy ez a dobálása nem tette reájuk a gróf K. H. K. ellen irányuló sértési szándéknak a benyomását, a bíróság ezeknek mérlegelése mellett mégis megállapította B. Lajos vádlottnak bűnösségét, még pedig ennek a vádlottnak a fentebbi vallomásokban ismertetett tevékenységét kiegészítő tartalmú, határozott és teljesen aggálytalan vallomásával B. T.-nak. Ez a tanú meggyőzően bizonyította, hogy B. Lajos egy nagy könyvet dobott gróf K. H. K. felé, amellyel arcának jobboldalát úgy találta el, hogy az utóbb nevezettet nyomban elöntölte a vér. Ez a határozott vallomás, kiegészítve a fentebb felhívott tanúk vallomásával és a vádlott részbeni beismerésével,