Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár, 11 I augusztus, szeptember és október hónapokban négy alkalommal nyolc darab lovat lopott és ezt röviddel megelőzőleg ugyancsak 1912. évben a karánsebesi kir. törvényszék 4333. B, sz. ítéletével ugyancsak kétrendbeli lopásért bűnösnek mondotta ki, okszerűen követelhető, hogy a vádlott megélhetési, kereseti forrásul a lólopást választotta, azzal tehát üzletszerűen foglalkozik. Tévedett azért a kir. tábla, midőn a vádlott lopási cselekményeit nem minősítette a BN. 49. §-a második bekezdésének 3. pontja szerinti üzletszerű lopásnak. 91. Bűnsegéd a hatóság előtti rágalmazásnál, aki másnak részére, annak bemondására és felhívására megírja a feljelentést, anélkül, hogy utóbbinak a megbízhatósága és vádjának valósága tekintetében bármilyen irányban meggyőződést szerezni igyekezett volna. (Kúria 1914 február 4. 700. sz.) = V. ö. 2708/1914 (bűnsegéd, aki más részére rágalmazó beadványt ír BDlár V. 98.); 281/1904 (bűnsegéd, aki más részére becsületsértő táviratot fogalmaz BDlár r. í. IV. 169.); 25 5/18i)2 (bűnsegéd, aki a hatósághoz intézett leijelentést más részére megszövegezte és leírta BDlár VI. 210.). 92. A Btk. 301. §-a alá eső testi sértés nemcsak tettleges fizikai bántalmazás, hanem más oly szándékos cselekménnyel és ténykedéssel is megvalósítható, amelynek következtében az egészség megsértése, megháborítása bekövetkezik, (ryermekkínzás. (Kúria 1914 február 3. 777. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A vádlott semmisségi panaszt jelenlett be azon az alapon, hogy a vádbeli tett nem bűncselekmény, mivel bántalmazásra irányuló szándék nem forog fen.