Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

líi'mtetőjogi Döntvénytár, Kl'.l A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A másodbíróság ítélete ellen a közvédő a HP. 385. §-ának c) pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be, mert a magánindítvány hiányzik. A panasz alaptalan. Ugyanis az 1907: XLIX. tc. alapján a kereskedelemügyi miniszter által 58,654/907. szám alatt kiadott Vasúti Szolgálati Rendtartás 2. igának II. pontja szerint az államvasutaknak úgy állandó, mint ideiglenes alkalmazottjai — még pedig kifejezetten a napidíjasok is — a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából ugyanazon elbánásban részesítendők, mintha közhivatalnokok lennének. A vádlott cselekménye tehát a tttk. 333. §-ába ütköző a 330. §-ának 9. pontja szerint minősülő, hivatalból üldözendő lopás. = V. ö. 7489/1913 JER (IlDtár VIII. 25.). — Ugyanezt I. a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat (Képviselőházi Irományuk 943. $•/..) 2. §-ában. 89. Zsarolást kövei el, aki fenyegetéssel mást az ellene rágalmazás címén tett feljelentés visszavonására kényszerít; a vagyoni haszon célzata abban áll, hogy ily módon a pénzbüntetésben és költségfizetésben rejtő vagyoni veszteséget akarja magáról elhárítani. (Kúria 1911 február 11. 980. sz.) A kir. Kúria: Mindkét alsófokú bíróság ítéletét a UV. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíti és a vádlottat bűnösnek mondja ki ... . Indokok: A kir. főügyész panasza alapos. Ugyanis az alsóíokú bíróságok a zsarolás többi elemeit bizonyítottnak találván, a vádlottat csakis azért mentették lel, mert a vádlott nem járt el abból a célból, hogy magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, amennyiben csak az volt a célja, hogy a rágalmazás miatti bűnügytől, illetőleg az ezzel járó zaklatástól szabaduljon. Ez az álláspont azonban el nem fogadható, mert a lény-