Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)
Büntetőjogi Döntvénytár. 107 mozlatásál, sem azt nem lartolla szükségesnek, hogy az 1895 : XLI. le. 4. §-ában biztosítóit jogának igénybevételével, a feljelentő számára belajslromozott védjegy törlése iránt keresetet indítson. A kir. járásbíróság a vádlottat bűnösnek nyilvánította, mert a vádlott az árujegy régi használatából származó jogát nem érvényesítette és a feljelentő javára lajstromozott védjegy törlése iránt az 1895: XLI. tc. 4. §-ának második bekezdésében megállapított két évi határidőn belül keresetet nem indított. Az ítéletet a vádlott a bűnösségének megállapítása miatt fellebbezte. A sz—i kir. törvényszék az elsőbíróság ítéletét a HP. 385. §-ának 1. a) pontjában megjelölt anyagi semmisségi okból megsemmisítette és vádlottat a védjegybitorlás kihágása miatt ellene emelt vád alól a BP. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentette. A kir. törvényszék ugyanis abból a megállapított tényből, hogy a vádlott által belajstromozallanul használt ((Diana)) árújegy mint árúinak ismertető jele az illető forgalmi körökben már 1895. év óta ismeretes; hogy tehát vádlott a védjegy használatában a magánvádlót mintegy 15 évvel megelőzte; továbbá az 1895 : XLI. tc. 4. §-ának rendelkezéséből, valamint az ennek alapján kifejlődött abból a gyakorlatból, mely szerint a belajstromozás elsőbbsége nem nyújt jogalapot a később lajstromozott védjegy törlésére, ha az utóbbinak tulajdonosa igazolja, hogy védjegye — bár lajstromozatlanul — árújelzőképen a közhasználatban a korábban lajstromozott védjegyet megelőzte; végül abból, hogy a használatban való megelőzés alapján a védjegy azzal szemben is joghatályosan belajstromozhaló, aki azt előbb lajstromoztatta, azt a következtetést vonta le, hogy valamely védjegy belajstromozásának eszközlésére való jogosultság azt a jogosultságot is magában foglalja, melynélfogva az árújegy tulajdonosa azt belajslromozatlanul is használhatja és hogy a védjegynek az 1890:11. tcikk 2. §-ában biztosított kizárólagos használati joga a használatban megelőzőkre nem, hanem csak a következőkre vonatkozik ; s így az előzőknek joguk van védjegyüket a lajstromozásra való tekintet nélkül, tovább használni; amiből folyik, hogy vádlott a többször említett árújegynek a feljelentő javára történt belajstromozás dacára való használatával védjegybitorlást nem követett el. Ámde ez az érvelés téves. A védjegy, mint a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és árúknak más hasonló készítményektől és árúktól való megkülönböztetésére szolgáló jelvény, valódi rendeltetésének csak akkor felelhet meg, ha tulajdonosa részére annak kizárólagos használati joga biztosíttatott. Ezt a biztosítást az 1890 :
